A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

-27­szer nélkül elment, szépen megkérte a lány kezét, el is jegyezte és megegyeztek, hogy rövidesen meglesz az esküvő. harminc év egy egyház történetéből... Az orosz ortodoxia J avában folyt még a második világháború, amikor Szergej metropolitát moszk­vai pátriárkává választotta egy sebtiben összehívott püspöki szinodus. Alig pár nappal azután történt ez, hogy a metropolitát Sztálin megbeszélésre rendelte ma­gához. Ekkor költözött a metropolita a régi német követség impozáns épületé­be — azelőtt Moszkva külvárosának egy kövezetlen utcáján lakott faházban. Az új pátriárka nem élvezhette sokáig megváltozott életkörülményeit, 1944 áprilisá­ban meghalt. 1945 elején az ortodox egyház (a szovjet kormány támogatásával) zsinatot hívott egybe s ezen Alexis, leningrádi metropolitát választották pátriár­kává. Beiktatásán az állam egyházi ügyeket intéző hivatalának vezetője a kor­mány nevében megköszönte az orosz egyháznak azt a segítséget, amelyet a hábo­rús erőfeszítések terén nyújtotta szovjet államnak. Az új pátriárka ugyanakkor az ortodox egyháznak nyújtott támogatásért mondott köszönetét az államnak. A háborút követő tíz év bizonyos enyhülést 10 NYUGODT ESZTENDŐ hozott az egyház számára. A szovjet kormány nemcsak jóváhagyta, hanem valószínűen su­gallta is azokat az intézkedéseket, amelyekkel az orosz ortodoxia Moszkva hűsé­gébe kényszerítette a román és bolgár ortodoxiát és az ukrajnai, Rómával egye­sült keleti szertartású katolikusokat. Az orosz egyház mindamellett az enyhülés évtizedében is a szovjet állam szigorú felügyelete alatt maradt, minden kinevezés­hez, minden fontosabb intézkedéshez a kormány beleegyezését kellett kérnie. A közben beálló hidegháborús hangulat éveiben a szovjet állam bizo­nyos propaganda szerepet is bízott az orosz ortodoxiára, mégpedig külpolitikai viszonylatban. Ezek azok az évek, amelyekben hosszú idő után először jelennek meg Nyugaton orosz egyházi méltóságok. A nyugati világ ajkukról hallhatja a szovjetoroszországi állapotok dícséretét. Az ú.n. "békemozgalmakba" kapcsolód­va és a különféle kongresszusokon megjelenve ezek a főpapok nem múlasztanak el egyetlen lehetőséget sem, hogy a szovjet békevágyát hirdetve a háborúra kész kapitalista világ hibáit ostorozzák. A nyugati világot természetesen odahaza is rossz színben kellett feltűntetniük: ezek azok az évek, amikor az orosz templomi szószékekről is a szovjet állam ellen harcra készülő nyugati hatalmak mumusával ijesztgetik a jámbor híveket. Az orosz ortodoxia rangos kiküldötteinek külföldi nyilatkozatai, ame­lyeket az orosz sajtó otthoni viszonylatban széles körökkel ismertetett meg, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom