A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
-27szer nélkül elment, szépen megkérte a lány kezét, el is jegyezte és megegyeztek, hogy rövidesen meglesz az esküvő. harminc év egy egyház történetéből... Az orosz ortodoxia J avában folyt még a második világháború, amikor Szergej metropolitát moszkvai pátriárkává választotta egy sebtiben összehívott püspöki szinodus. Alig pár nappal azután történt ez, hogy a metropolitát Sztálin megbeszélésre rendelte magához. Ekkor költözött a metropolita a régi német követség impozáns épületébe — azelőtt Moszkva külvárosának egy kövezetlen utcáján lakott faházban. Az új pátriárka nem élvezhette sokáig megváltozott életkörülményeit, 1944 áprilisában meghalt. 1945 elején az ortodox egyház (a szovjet kormány támogatásával) zsinatot hívott egybe s ezen Alexis, leningrádi metropolitát választották pátriárkává. Beiktatásán az állam egyházi ügyeket intéző hivatalának vezetője a kormány nevében megköszönte az orosz egyháznak azt a segítséget, amelyet a háborús erőfeszítések terén nyújtotta szovjet államnak. Az új pátriárka ugyanakkor az ortodox egyháznak nyújtott támogatásért mondott köszönetét az államnak. A háborút követő tíz év bizonyos enyhülést 10 NYUGODT ESZTENDŐ hozott az egyház számára. A szovjet kormány nemcsak jóváhagyta, hanem valószínűen sugallta is azokat az intézkedéseket, amelyekkel az orosz ortodoxia Moszkva hűségébe kényszerítette a román és bolgár ortodoxiát és az ukrajnai, Rómával egyesült keleti szertartású katolikusokat. Az orosz egyház mindamellett az enyhülés évtizedében is a szovjet állam szigorú felügyelete alatt maradt, minden kinevezéshez, minden fontosabb intézkedéshez a kormány beleegyezését kellett kérnie. A közben beálló hidegháborús hangulat éveiben a szovjet állam bizonyos propaganda szerepet is bízott az orosz ortodoxiára, mégpedig külpolitikai viszonylatban. Ezek azok az évek, amelyekben hosszú idő után először jelennek meg Nyugaton orosz egyházi méltóságok. A nyugati világ ajkukról hallhatja a szovjetoroszországi állapotok dícséretét. Az ú.n. "békemozgalmakba" kapcsolódva és a különféle kongresszusokon megjelenve ezek a főpapok nem múlasztanak el egyetlen lehetőséget sem, hogy a szovjet békevágyát hirdetve a háborúra kész kapitalista világ hibáit ostorozzák. A nyugati világot természetesen odahaza is rossz színben kellett feltűntetniük: ezek azok az évek, amikor az orosz templomi szószékekről is a szovjet állam ellen harcra készülő nyugati hatalmak mumusával ijesztgetik a jámbor híveket. Az orosz ortodoxia rangos kiküldötteinek külföldi nyilatkozatai, amelyeket az orosz sajtó otthoni viszonylatban széles körökkel ismertetett meg, nem
