A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

-113 ség alapján.

2. És itt egy következő kiigazításra szorul Bultmann mítosz- talanító kísérlete. Ha az evangéliumi üzenetet tárgyilagosan elemezzük, — mégha mai szemmel fel is fedezhetünk mitologikus elemeket benne — megállapíthatjuk, hogy a lényeges tartalom (túl az adott világfelfogáson és szimbólumokon vagy legendás kibővítéseken) egy másra vissza nem vezethető, mellőzhetetlen történelmi tényre utal. A kinyilatkoztatás tárgya maga egy esemény. A jelentés, amit az értelmezésnél keresünk, pontosan a názáreti Jézus megjelenésén, halálán és feltámadásán alapszik.

Az evangéliumok kétségkívül nem riportok, nem hangszalagra rögzített eseménysorozatok, de mégcsak nem is Jézus-életrajzok. De az apostoli igehirdetés elválaszthatatlan — legmélyebb jelentését tekintve - ettől az állítástól: a történelmi Jézus azonos a hit Krisztusával. Világos ez pl. az első Korintusi levél 15. fejezetének ősi kerigmá- jából vagy az Apostolok Cselekedeteinek kerigmáiból. A hirdetett témának magvát mindig egy esemény alkotja: a húsvéti esemény.

Nem mondhatjuk tehát Bultmannal azt, hogy amit a történeti Jézus mondott és tett, az semmiféle jelentéssel nem bír hitünk számára, hogy csakis az Egyház igehirdetése számít, amennyiben a hívőt döntésre ösztönzi itt és most. Hiszen e közösség számára a leglényegesebb éppen az, akit keresztrefeszítettek és aki feltámadt. A hit egy eseményt értelmez, az üdvözítő halálát és feltámadását.

Mindent egybevetve: Rudolf Bultmann tévedése egyrészt túlzott racionalizmusában keresendő. Tudományos munkáiban túlságosan mítosztalanítani akarta az Újszövetséget, másrészt túlzott fídeiz- musában: egzisztenciális síkon nem akar semmiféle értelmi támasztékot igénybe venni (pl. a történeti Jézus valóságának támaszát), amikor a hit aktusáról van szó.

*

Befejezésül még csak egy megjegyzés: Egy évtizeddel ezelőtt Párizsban, az Institut Catholique-on felvettem P. Marié kurzusát Bultmannról. A francia jezsuita közismerten egyik legjobb Bultmann- szakértő. Személyesen is felkereste Marburgban a protestáns teológust, aki mindig a legnagyobb szeretettel fogadta. P. Marié mélyen hívő, imádságos embernek ismerte meg Bultmannt (naponta órákat töltött imádságban).

Talán ez a személyes közlés a legjobb jelzés arra, hogy Bult- mannban ne a sokszor félreismert racionalistát, hanem a hívő teológust keressük, aki a maga módján — radikális kérdezésével is — a megszabadító krisztusi üzenetet hirdette ebben a teljes evilágiságba hanyatló korban.