A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

-114 Arató Jolán

Eqy vagoniakb tö/itéaefce

(kisregény)

III.

E

ste Martos Sándor elégedetten tért vissza Budapestről Rákospalotára. Vidáman mesélte Ágnesnek, hogy Tímárék nagyon kedvesen fogadták anyukát és Idus boldog Margócsynénál.- Te is Pestre utazol holnap, Ágikám. Meglátogattam Tekla nénit, hogy kipuhatoljam a helyzetét. Sírt szegény a viszontlátás örömétől. A nyugdíja ugyan nagyon kevés, de valami öröklött telket adott el. Most van egy kis pénze. Szívesen befogad téged. Megígértem neki, hogy segítesz majd a konyhában.

♦

Egy lármás pesti bérpalota harmadik emeletén Ágnes megtalálta a kis címtáblát, melyre ki volt írva: özv. Martos Antalné. Gyerekkorából csak nagyon homályosan emlékezett erre a nagynénire. Izgatottan megnyomta a csengőt. Tekla néni nyitott ajtót.

— Jesszusmária, csak nem te vagy az Ági?- Kezicsókolom. Én vagyok.- Édes, szerencsétlen, drága gyerekem! - Tekla néni megölelte és ösz- szevissza csókolta Ágnest. Aztán bekiáltott a másik szobába:- Gyuri, gyere ide! Itt van az Ágnes. Nézd meg, hogy megnőtt. Hiszen te akkor láttad utóljára, amikor hároméves volt.

Az ajtóban nyurga, magas fiatalember jelent meg. A száján hanyag, bolondos jókedv játszadozott, a szemében fölényes biztonság csillant. Ránevetett.- Nem is tudtam, hogy ilyen édes kis unokatestvérem van. Szervusz. Gyuri nagy csókot cuppantott a megrökönyödött Ágnes arcára. Ágnes keze ökölbeszorult és mellbevágta Gyurit.

— Hogy mersz te engem megcsókolni? Szemtelen!- Na hallod, hiszen az unokatestvéred vagyok. Minden unokatestvérnek joga van megcsókolni az unokatestvérét.

— Nem akarom. Megtiltom neked!

Gyuri nagyot kacagott.- Hallotta ezt, mama? Ez jó! Ágnes őfelsége megtiltja nekem rokoni jogaimat. Aranyos kis falusi liba. Te Ágnes, ha nem engeded, hogy unokabátyád legyek, hát leszek a lovagod.

Tréfásan, mélyen meghajolt.- Hercegnő, miben állhatok szolgálatára?

Tekla néni közbeszólt:

— Gyuri, ne bolondozz azzal a szegény gyerekkel! Gyere ide Ágnesként.