A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

567

haj, villogó sötét szem, öntelten mosolygó száj. Elena nagyon tudta magáról, hogy szép és hogy sok a bámulója. Bemutatkozott a magyar tolmácsnak és szikrázó élénkséggel beszélni kezdett:

— Hoztam hangszalagot. Csinálunk próbafelvételeket. De tapasztalatom szerint az ilyen éneklések csak akkor sikerülnek jól, ha nincs bennük semmi erőltetett, de természetes, kedélyes hangulatból fakadnak. Az a zseniális ötletem támadt, hogy én a nyelvükön fogok néhány szót intézni a magyarokhoz, hogy így egyszerre meleg és közvetlen hangulatot teremtsek.

— Hát tud magyarul? — csodálkozott a tolmács.

— Dehogyis tudok. De négy nyelvet folyékonyan beszélek: olasz, német, francia, angol. A magyar biztosan hasonlít valamelyikre. Maga majd leírja nekem, én gyorsan bemagolom és aztán lesz meglepetés: magyarul köszöntőm őket. Természetesen nem beszédet akarok intézni hozzájuk, csak néhány bátorító szót. Például ezt: Siamo i vostri amici. Abbiate fiducia! — Ugye szép? Hogy mondják ezt magyarul?

— Barátaitok vagyunk! Bízzatok!

— Csak három szó? — örvendezett Elena. Pompás! Mi az nekem? Kérem, írja le a szöveget.

Júlia egy noteszlapra írta a magyar szavakat. Elena próbálta olvasni:

— Bárátátákk vágjunk!

— Nem jó! — rémüldözött Júlia. — Maga mindent á-val ejt. Figyeljen rám. Ha azt mondom: ba-rá-ta-i-tok, ebben négyféle magánhangzó van.

— Ugyan kérem, — bosszankodott Elena - ne legyen olyan szőrszálhasogató. Csak nem képzeli, hogy a magyarok az árnyalatokra fognak figyelni. Nekik a szó értelme a fontos.

— Hiszen éppen azért kell vigyázni, — magyarázgatott Júlia, mert ha megváltoztatja a magánhangzót, megváltozik a szó értelme is. Az olasz nyelvben nincs olyan magánhangzó, mint a magyar "a", mert ez se nem "á", se nem "ó''. Kérem, nézzen rám, kerekítse az ajkát úgy, mint én, és próbálja mondani: ba.

Elena engedelmesen csücsörítette eperszínre festett száját és valóban kigördült a magyar "ba".

— Jól van! — örvendezett Júlia és folytatni akarta a magyar leckét, de E- lena közbevágott:

— Hát persze, hogy jól van. Nem vagyok kezdő. Ezt a három magyar szót nem érdemes bemagolni Álljon majd a hátam mögé és súgjon. Én majd a fonetikai érzékemre hagyatkozva utána mondom a szavakat. Nem fogom egy í- rott céduláról olvasni őket. Azt tapasztalatból tudom, hogy csak akkor érünk el hatást, ha közvetlenül szólunk és közben szembenézünk a hallgatósággal. Adja ide azt a noteszlapot a magyar szöveggel. Amíg én ezt tanulmányozom, addig maga menjen be a magyarokhoz és jelentse nekik a közvetítés tervét. Amikor már beleegyeztek, hogy énekelni fognak, akkor hívjon engem, mutasson be nekik és én akkor magyarul megszólalok és felmelegítem a hangulatot.

i