A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
559 got szembeállítani a családdal? — Ezt én se tudom. - Azt hiszem, itt Taizében is megfigyelhető a szerzetesrendek alakulásának anatómiája. Volt egy karizmatikus kezdeményező (Roger Schutz), van házi-ideológus (Max Thurian), megvolt a kezdeti kisebbségi időszak, talán most tart a robbanás-szerű terjedés folyamata, az ezzel kapcsolatos szabály-alkotás már meg is volt. Mik a további távlataitok? A- pácarendet is fogtok alapítani? Főleg az érdekelne, hogyan akartok védekezni az intézményesedéssel szükségképp együttjáró hanyatlás ellen? — Mi nem ilyen távlatokban gondolkodunk. Arra igyekszünk ráhibázni, amit a Lélek most kíván tőlünk az egység érdekében. A többi az ő dolga... ♦ Taizé ’’titkára” húsvétvasárnap jöttem rá, áldozáskor. Előttem fiatal pár állt, a kislány kézenfogta fiúját, elvitte áldozni. Már akkor is mosolyogtak, amikor visszafelé jöttek. Helyükre érve pedig csak egymásranéztek, egymás nyakába borultak, és akkorát nevettek, olyan boldogan, hogy a lelkileg vak is láthatta, mi Taizé titka. Jézus egyesítő ereje működik itt. Szokatlanul? Gátlástalanul! egy polgárháború történelmi háttere LIBANON AN libanoni polgárháborút egyes megfigyelők a muzulmánok és kereszté- nyék közt fellobbant vallásháborúnak tartják, mások a Közel-Kelet "spanyol polgárháborújának" nevezik és a politikai jobb- és baloldal élet-halál harcát vélik felfedezni benne. Abban általában megegyeznek, hogy kirobbantóinak a Palesztinái menekülteket tartják, de vannak a közel-keleti helyzetnek olyan szakértői is, akik szerint ez a polgárháború okaiban ott lappangott a libanoni politikai és társadalmi élet struktúráiban és a palesztinai menekültek nélkül is előbb vagy utóbb kirobbant volna. A LIBANONI MÚLT Amikor a müzlim arabok a 7. században Kis-Ázsiát kivonták a kelet-római birodalom fennhatósága alól, a teljes behódolásra nem hajlandó ottani keresztények a libanoni hegyekben telepedtek le. Nagy többségük a szír-antiochiai egyházból a 4. században kivált maroniták közé tartozott, a kereszténységnek ahhoz a keleti rítusú ágához, amely teljes egészében őrizte meg a római pápához való hűségét. — A libanoni hegyek azonban nemcsak számukra biztosítottak bizonyos szabadságot, hanem más vallási kisebbségeknek is. így kerültek erre a vidékre a mozlim szunnitáktól elvált és üldözött síiták ésdrúzok, meg a mohamedán tengerben elmerült bizánci és szír keresztények, végül az örmények. Az elkövetkező évszázadok folyamán az Omajádok, Abasszídák, Fatimidák és Mamelu-
