A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
554 Rózsadombi Mária TAIZÉ... A z első, ami a taizéi ’’Kiengeszteló'dés Templomában” feltűnik, — akár isten- l tisztelet alatt ér oda valaki, akár napközben — hogy itt bárki gátlástalanul vallásos, pontosabban: keresztény lehet. Belépni mezítláb illik, nem a hely szentsége miatt, hanem a szőnyeg-padlót kímélendő. Itt-ott arcra borulva fekszik egy -egy elmélkedő lélek, amott a sarkán ülve forgatja egy meghatározhatatlan nemű lény a bibliát. Középtájt egy sámlin egy írére ül, körülötte törökülésben néhány spanyol lány. Gyónnak - a szó ’lelki-klinikai” értelmében. De lehet ’’rendesen” is gyónni anélkül, hogy ennek érdekében egy szekrénybe kellene behúzódni. Két ferences páter is tartozik ugyanis a közösséghez. Tizenhatcentis mosolyukról messzire látszik, hogy olaszok. Istentisztelet alatt is tökéletes a kötetlenség, az énekeket például ritmikus tapssal kíséri a közönség - a frére-ek is. Az egyetlen szabály a templomban, hogy a csendet őrizzük meg. Erre bemenet egy-két mosolygó hajadon is figyelmeztet különféle nyelveken anélkül, hogy egy szót is szólna. Csak egy plakátot tartanak kezükben figyelmeztetésül. Külön öröm a templomban, hogy nem divatbemutató az Istentisztelet. Mindenki hétköznapi (sátorlakó) mivoltában jelenik meg Isten színe előtt. Az embernek itt az a benyomása, hogy János pápa nem hiába nyitott annak idején ablakot. Úgy tudom ugyanis, hogy a zsinat azért ült össze, hogy vasárnapi keresztényekből hétköznapiakat faragjon... Szóval: az öltözék annyira nem szempont, hogy még azt az egy busznyi spanyol apácakülönítményt sem bámulta meg senki, akik kettesével sorbaállva merev, komoly arccal vonultak be az ’’eretnek” templomba. Megnyugtatott, hogy kijövet a buszba már csevegve szálltak be, sőt volt néhány fiatal köztük, aki még mosolygott is. Talán visszanyertek itt valamit az emberségükből... * Taizé kis falu Közép-Franciaországban, Cluny közelében, 1942-ben a németek elől menekültek iránti szolidaritásból költözött ide egy svájci evangélikus lelkész, Roger Schutz, aki társaival később egy ökumenikus szerzetesközösség alapítója lett. Szabályzatuk a bencés regula lelki örökségére épül. Tagjaik száma ma meghaladja a hetvenet. Roger testvér János pápa meghívására a zsinaton is részt- vett, VI. Pál pápa pedig latin-amerikai útjára is magával vitte. Az 1974-es ifjúsági zsinattal is az egység gondolatát kívánta szolgálni ez a közösség: a népek és a keresztény egyházak egységéét. Ennek az eszmének érdekében utazott ez év őszén Bangladeshbe és Kalkuttába Roger testvér, és ezért látogatott Taizébe az ismert kalkuttai Teréz anya is.
