A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
555 Nem kis vonzóerőt gyakorol a fiatalokra az az utolérhetetlen spontaneitás, amit másutt még nem tapasztaltam. Voltam én már ifjúsági találkozón, hippi-fesztiválon nem egyen, de vagy kétségheejtően (pardon: mintaszerűen) megszervezte a német, vagy szétfolyt az egész az angol e- legancián, hogy ne mondjam: a szabadságvágyon. Taizében napirendjük csak a frére-eknek van. Valami programot ajánl ugyan az a cédula is, amit az ebédjeggyel együtt érkezéskor nyomnak az ember kezébe, időnként lehet is látni kupacban sétáló fiatalokat, akik a legkülönfélébb nyelveken kiabálják bele egy hangtölcsérbe, hogy akár most is lehet kezdeni a csoport-foglalkozásokat. Ez a- zonban csak amolyan tipp-adás. Azt sem mondja senki, hogy ’’most kell templomba menni”, legkevésbé a frére-ek. Ők csak egyszerűen naponta háromszor összejönnek imádkozni a templomba — erre az alkalomra fehér kámzsát is húznak a farmernadrág és vászoning fölé — és mi sem természetesebb, hogy ott szorong az a pár ezer fiatal is, aki éppen Taizében van. Igazi, tizen-éveseknek való halmaz-élményben is lehet része bőven mindenkinek, aki i- delátogat. Egy mama újságolta, hogy kamaszodó fiával nem bírván, elhozta ide javulni. A csemete mindjárt meg is javult, mert míg otthon csak egy-két hetes rimánkodás után kegyeskedett az előszobát felporszívózni, itt meg egyetlen általános felszólításra e- gész délelőtt a tűző napon a csikkeket meg a szemetet szedegette a virágos réten a többiekkel. Pusztán csak azért, mert az egyik írére azt mondta, hogy így nem szépek a virágok, és ”jó lenne valamit csinálni”. Mint ahogy az sem probléma, hogy ki pucolja meg a krumplit a néha 15-20 ezer fiatal számára avagy, hogy ki mosogat el. Nincs táblázat arról sem, hogy délben vagy este ki osztja az ételt, arra pedig biztos nem szólította fel senki azt a néhány olasz és arab fiút, hogy adjanak szerenádot az ebédhez. Ugyanis kétségheejtően hosszú sort alkotott az ifjúsági zsinatra összejött 18-20 ezer fiatal, akik ebédhez sorakoztak a tűző napon. Már éppen készültünk eltompulni, amikor előállt ez a társaság és a helyszínen rögtönzött egy dallamot erre a változatra: ”Buon appetito!” Volt, amelyik gitározott hozzá, de olyan is volt, aki egy fazekat húzott a fejére, azon verte a taktust egy kanállal. Persze, hogy a harmadik strófát már mindenki velük énekelte. Hogy ne legyen ez se olyan egyhangú, más nyelveken is kívántunk jóétvágyat. I- gazán senkit sem zavart, hogy a szöveg nem illett a dallamhoz. Szabadon kezelszilencium: zsolozsmáinak! 1
