A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
468 gatását nem tartották szerencsésnek, de legfőképpen az eljárásmódot kifogásolták. A bátrabbak nyíltan szóvá is tették, hogy megint egy e- lőre elkészített szöveget akartak elfogadtatni velük ahelyett, hogy a problémát eléjük tárva hagyták volna, hogy maguktól jussanak el egy közös állásfoglalásra. Abban egy véleményen voltak a püspökök, hogy a marxizmus nem egyeztethető össze a kereszténységgel — bár egyes egyházfők felhívták a figyelmet arra is, hogy a marxizmus ma különféle irányzatokra oszlik és a kereszténységtől idegen eszmeáramlatok bírálatában nem szabad egyoldalú egyszerűsítéssel elhallgatni az eszmékben túlzásaik és tévedéseik ellenére is megnyilvánuló pozitív értékeket. Amikor azonban az került szóba, hogy a püspökkari konferenciának esetleg hivatalos zárónyilatkozatába is fel kellene venniük a Poma bíboros által felolvasott szöveget, a vélemények erősen megoszlottak. A püspökök többségét az a tény sem bírta rá az említett zárónyilatkozat megfogalmazására, hogy a konferencia utolsó napján, május 21-én, a Szentatya is megjelent körükben és rövid és higgadt hangú allokációban végeredményben ugyanazt tárta eléjük finomabb megfogalmazásban, ami a Poma bíborostól felolvasott jegyzékben volt, bár a pápai szózat első fele hangsúlyozta a püspökkari konferenciák relativ autonómiáját is. A konferencia utolsó délutánja különben sem volt alkalmas nagyobb horderejű döntések meghozatalára. A közel háromszáz olasz püspök közül mintegy kétszázhatvanán vettek részt a konferencián és ezek nagy része is sietett vissza székhelyére, összesen mintegy száztíz volt közülük jelen, amikor a zárónyilatkozat kérdése utoljára felmerült és csak hárman foglaltak állást a nyilatkozat szükségessége mellett. A többség nem látott politikai bölcsességet abban, hogy a választások előestéjén szaporítsa a püspökkari nyilatkozatok számát. Ami nem kímélte meg a főpapokat attól, hogy az olasz közvélemény egy része egy jó alkalom ügyetlen elszalasztóit ne lássa bennük, míg a másik tábor (igazságtalanul) azzal vádolta őket, hogy megint be akartak avatkozni illetéktelenül az olasz belpolitika menetébe. a történelmi háttér Nemcsak az egyház ellenségei nézik bíráló szemmel az olasz hierarchia és a Szentszék hatását az olasz politikai életre. A Gregori- ána pápai egyetem egyik történésze* egy nemrég megjelent tanulmányában foglalkozik a XII. Piusz és VI. Pál pápasága közé eső időszak* Giacomo Martina S.J. — Alapvető nagy munkája: Az olasz egyház az abszolutizmus, a liberalizmus és a totális államrendszerek idején.
