A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
469 kai. Szerinte az olasz keresztény demokrácia alapítója, Alcide De Gasperi, eredeti szándékában nem vallásos világnézetű politikai párt alapítása volt. A legszélesebb néprétegek számára képzelt pártjának a neve is eredetileg Partito Popolare lett volna és De Gasperi elképzelésében a baloldallal is együttműködésre képes. Külső körülmények kényszerítették eredeti szándékának feladására és az így megalakult Democratia Christiana nem az ő politikai elképzeléseinek lett megtestesítője. Az így életbe lépett pártban aztán De Gasperinek tulajdonképpen hármas fronton kellett küzdenie. A hivatalosan kereszténynek számító párt külső ellenfelei ellen, akik a kommunista eszméken kívül az olasz antiklerikalizmus hagyományaiból is táplálkoztak. Belső ellenfelei, saját pártjának ’’karizmatikus” e- lemei (La Pira, Dosetti) ellen, akik utópisztikus kalandokba sodorhatták volna a pártot, annyira nem számoltak a történeti adottságokkal és lehetőségekkel. És végül az olasz főpapság ellen, mert ezek a világiak politikai önállóságát nem nézték jó szemmel. Nem kétséges, hogy a legkeserűbb órákat a harmadik ellenféllel vívott csatározásaiban élte. Tudta, hogy a pápa, XII. Piusz, nem rokonszenvez vele. Ma már az sem titok, hogy pártját is szívesen átcserélte volna a Vatikán egy olyan jobb-közép szervezkedésre, amelynek élén a hierarchia alá tartozó Katolikus Akciónak akkori elnöke, Luigi Gedda állt volna. A Szent Offíciumnak 1949-es dekrétuma, amely nemcsak a keresztényellenes és anyagelvű eszmék vallóit sújtotta kiközösítéssel, zárta ki a szentségek vételéből, hanem azokat is, akik a kommunista pártra adják le szavazatukat, nem volt kedvező hatással az olasz politikai élet alakulására. Szépséghibája volt, hogy akkor jelent meg, a- mikor az olasz választások után biztos volt már, hogy a keresztény demokraták nem kényszerülnek kolalíciós kormányzásra. A gyakorlatban pedig sohasem került következetes alkalmazására sor, mert hamar rájöttek, hogy ha a házasság szentségében nem hajlandók részesíteni a párokat, ahol az egyik fél kommunista, csak a polgári házasságok számát növelik. A mai olasz helyzetért bi- Alcide De Gasperi zonyos fokig felelősek azok az egy- három ellenféllel küzdött
