A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
467 kik politikai múlttal nem rendelkeznek, de jelöltetik magukat valamelyik párt listáján akár a szenátus, akár a képviselőház tagjainak ’’felfrissítése” céljából.) — Ugyanazon a napon egy általános pápai kihallgatás résztvevői előtt a Szentatya a kereszténység drámai helyzetéről beszélt, a- melyhez harcok, ellenségeskedések, olykor ’’saját hittestvéreink árulása” is hozzátartozik, nem ritkán épp ’’legkedvesebb barátainké és munkatársainké, akik bizalmunkat élvezték”. Május 13-án reggel hozta a kommunista párt lapja (L’Unita) a hét újdonsült képviselőjelölt közös nyilatkozatát, amelyben hangsúlyozták, hogy lépésükre az olasz politikai élet zsákutcájából való kitörés vágya késztette őket. Ennek lehetőségét csak egy baloldali párttal való együttműködés keretében tudják elképzelni. Függetlenségük tisz- teletbentartását illetően biztosítékot kaptak annak ellenére, hogy sem marxistáknak nem tekintik magukat, sem az olasz kommunista párt programját nem fogadják el fenntartás nélkül. Az viszont szilárd meggyőződésük, hogy egy vallási közösség keretei szélesebbek, mint akármelyik politikai pártéé s a vallási hovatartozás nem azonosítható a politikai hovatartozással. Az ugyanaznap délután megjelent Osservatore Romano második oldalon, egy jegyzetben foglalkozott az eseménnyel. A hat katolikust a csoportból átpártolt árulóknak címezte és megállapította, hogy lépésüket megokoló nyilatkozatukból világos, hogy ott akarták hagyni a keresztény közösséget és az egyház előzetes lelkipásztori i- rányelveit semmibe véve, tettük botrányos is a hívők szemében. oda a konferencia nyugalma A Poma bíborostól felovasott szöveg záró bekezdése élesen elítélte a ’’zavarkeltőket” és anélkül, hogy árulóknak bélyegezte volna őket, lépésük súlyos következményeire utalt és azt a benyomást keltette, mintha kiközösítést helyezett volna kilátásba számukra. A Torino környéki Ivrea püspöke, Msgr. Luigi Betazzi, a püspökkari konferenciáról egyházmegyéje lapjában (II Risveglio Popola- re) számolt be híveinek. Ebből a beszámolóból került nyilvánosságra az a heves vita, amely a Poma bíboros előadását követő jegyzék felolvasását követte. A vitát nem a jegyzék eszmei tartalma váltotta ki, mégcsak nem is akörül forgott, hogy időszerűnek tartják-e vagy sem épp ez alkalomból megejtett felolvasását. Formáját és kifejezéseinek megváloPoma bíboros únottan olvasott...
