A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
442 be bátyja később a kórházba: ’’Kedvesnővér, nem hozták ide a húgomat? Ugye él még?!” - Bevezettem a kötözőbe, nézze meg, ő-e az. Felemelte arcáról a lepedőt. Ráborult és összecsókolta. - "Kicsi húgom, ezért száz gazember felel életével!” - és mint egy őrült rohant ki a teremből, a kórházból. Nem lehetett visszatartani, nem lehetett megállítani. Hozták a kis Tamást. A Délipályaudvarnál sebesült meg. Amputálni kellett a lábát. Sírt. - ”Ne sírj, kisfiam, megsegít a jó Isten.” - ’’Nem azért sírok, kedvesnővér, mert levágták a lábam, hanem mert tétlenül fekszem és nem segíthetek a fiúknak." - Elmesélte, mit szenvedtek a hitükért az iskolában. Egyik kommunista tanáruk minden vasárnapi misén végigsétált a templomukban és másnap feleltette, akiket ott látott a diákjai közül. Akármilyen jól feleltek, be- szekundáztatta őket és kenetteljesen mondogatta: ’’Mise helyett inkább tanultatok volna!” - Igazságtalansága annyira felbőszítette az osztályt, hogy egyszer összebeszéltek, és kivétel nélkül mindnyájan elmentek a misére. Az egész osztályt nem lesz ideje feleltetni hétfőn... Hoztak hozzánk orosz sebesülteket is a kórházba. Később néhány ávóst is. Mi mindegyikükkel emberségesen bántunk, egyiknek se görbült egy hajaszála se nálunk. Volt olyan kórház pedig, ahonnan az ávósok a súlyos sebesülteket is elhurcolták... Huszonhatodikán délelőtt került hozzánk a 15 éves Pista. Öt fiútestvére volt és mind az öt harcolt. A 20 éves bátyja egy másik kórházban feküdt sebesülten, a 18 éves nálunk. Pistának csak fülét súrolta egy ruszki golyó, de olyan erősen vérzett, hogy nem tudta magától elállitani, azért jött be hozzánk. Egy másik golyó meg a cipője sarkát vitte el. Egy sebesülten fekvő honvéd adta neki oda a csizmáját. Már elállitottuk a vérzést, mikor egyszeresük elájult. Már három napja semmit nem evett szegényke. Adtam is neki mindjárt egy nagy bögre tejet, meg egy csomag két szersültet. Azt majszolva ment vissza harcolni... A Széna-tér híres Jancsikája, meg az az ügyes diáklány, akit mindenki csak Kanizsay Dorottyának hívott, szintén hozzánk kerültek. Jancsi comblövést kapott, de szerencsére csak könnyű sebe volt. Bekötöztük, ágybadugtuk, de az éjszaka folyamán visszaszökött a Széna-térre. A diáklány meg sebesültszállító volt. Az egyik szállítmánya után olyan fáradt volt, hogy sikerült ágyba dugnunk. De ö sem tartott ki nálunk egy éjszakánál tovább. - Ugyanígy csak rövid időre pihent meg nálunk a 10 éves kis Imre, akinek specialitása a Molotov-koktél volt. Azt mondták róla, olyan ügyesen dobált, hogy mindig eltalálta az orosz tankok kipuffogóját. - Teli volt a kezünk munkával. Még az volt a szerencse, hogy nagyon sok ápolónő a veszélyes helyzet ellenére is be tudott sértetlenül jönni a kórházba s aztán nem is mentek haza. így is annyi munkánk volt, hogy felváltva csak egy-egy órányi alvást engedhettünk meg magunknak. De nem is éreztük a fáradságot. Teli voltunk eleinte örömmel és bizakodással és minden örömünket abban leltük, hogy szolgálatára lehetünk a mi hőseinknek.
