A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-10-01 / 10. szám

443

Talán legkedvesebb emlékem azokból a napokból az a vasárnapi mise, a- mely annyi év után az első nyilvános istentisztelet volt a kórházunkban. Vala- honnét őszirózsás oltárt varázsoltak az egyik nagyterembe. Még egy hatalmas méretű Szűz Mária-szobor is előkerült a rejtekből. Mindenki ott volt. Betegek, orvosok, ápolók és könnyteli szemmel imádkoztunk, énekeltünk. Bizakodva és reménykedve egy szebb jövőben. Akkor még nem sejtettük, hogy rövidesen ránk szabadul a pokol minden borzalma.

A szabadságharc vérbefojtása után indult el a menekültek áramlása a nyugati országokba. A nemzetközi és állami szervezetek mellett az egyház is mindenütt igye- zett segítségükre lenni új életük kialakításában. A külföldre kényszerült magyar papok is kivették részüket ebből a munkából. Közülük egy fiatalon elhúnytnak szeretnénk itt most emlékét felidézni.

'assán született, 1918-ban. Érettségije után, 1936-ban a jezsuiták szlovák rendtartományába kérte felvételét, de novíciátusának csak első esztendejét töltötte náluk. Amikor a bécsi döntés szülővárosát visszacsatolta az anyaországhoz, átvételét kérte a magyar rendtartományba és újoncidejének második esztendejében már a budapesti Manré- zában volt. Akkor letette szerzetesi fogadalmait és egy évig szónoklattani tanulmányokat végzett. Bölcseleti tanulmányait a magyar rendtartomány újonnan Kassára helyezett főiskoláján folytatta. A három éves kurzus befejeztével a jezsuiták pécsi Piusz-gimnáziumának internátu- sába került nevelőnek. Mikor 1944 őszén az ország keleti fele hadműveletek színterévé vált és FODOR PÁL S.J. (1918-1959) Pécsről a bennlakó növendéke-