A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-09-01 / 9. szám

426- Ti várjatok még egy kicsit, akarok valamit mondani - mondta az atya. - Mindjárt jövök, csak kikísérem az ifjú párt.

Kati fintorgatva szellőztetett, majd a mosdó körül kotorászott.- Nem értem, milyen pap ez, kávéfőzője sincs. Legalábbis kéznél nincs.- Este lesz mindjárt. Minek kávézni? Hányat szoktál naponta bevenni?- Négyet-ötöt. Kell, mert koncentrálni is kell néha a volán mellett.- Majd elmegyünk a temetésedre — mosolygott nyájasan Molekula. — Az ötödik parancsolatot, nem tudom, ismered-e?- Nna, elmentek - jött vissza az atya. - Mit keres Ciklon kisasszony?- Honnan tudja, atya, hogy így becéznek?- A vezetési stílusáról. Kávéfőzőt egyébként elvből nem tartok, ha azt keresi ott a szekrényben. Ha valaki hozzám jön, az a papot keresse, ne a potya kávét.

Kati előbb egy kicsit felocsúdott, majd megkérdezte:- Mi lett a Misikével? Élt még?- Hogyne. Életemben most tapasztaltam először valamit. Pedig a disszertációmat is erről írtam: Az utolsókenet hatásai... Akkor még így hívtuk.- Atya doktorált? — kottyant közbe Kati.- Igen.- Na, megmondom a kocsikísérőmnek, hogy mégis doktor a pasasom.

Az atya mélyet szívott a cigarettájából.- Szegény Misi teljesen be volt pólyázva. Csúnyán összeéghetett. A szemét sem tudta nyitva tartani, olyan gyenge volt. Még nem volt elsőáldozó. Ott folytattam ezért, ahol Kati abbahagyta. Kérdeztem a karácsonyi ajándékot, meg hogy ugye kár volt megbántani Jézust, aki ilyen jó volt hozzá. Szegényke kezdte mondani egyik rosszalkodását, de elvesztette az eszméletét. Aztán valahogy újra kinyitotta a szemét. A Szentostya darabkáját is alig tudta lenyelni, úgy ki volt száradva szegénykének a nyelve, mint a cserép. Az volt az érdekes, hogy amikor feladtam a kenetet, egyszercsak kinyitotta a szemét, majdnem felült, olyan virgonc lett. Azt mondta, hogy imádkozzunk. Más imát nem tudott, csak azt, hogy: Édes Jézus, légy vendégünk...- Nem is rossz áldozási imának - szólt Kati. - Meggyógyul vajon?- Ha a jó Isten akarja... És úgy látszik, akarja.

Kis csend ült meg a szobában, amit aztán újra Kati tört meg:- Azt meg se kérdezem, hogy a halottunkat ellátta-e atya, Azt hiszem, éppen magához tért szegény...

Az atya szeme megint olyan különös, messzenéző lett.- Ezt akartam mondani egyébként. Sikerült ellátni - hangja egy kicsit rekedt, majdnem öreges lett — Tudják, ki volt az az ember? Valamikor a káplánja voltam... Annak idején az ő feljelentésére csuktak le két és félévre...

Nagy hallgatás után motyogta maga elé Molekula a portugál közmondást:- Isten görbe sorokon is egyenesen ír...