A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-09-01 / 9. szám

425

ért integet?

Józsi szó nélkül engedelmeskedett.

— Tel — mondta, ahogy hátrapillantott — Meghalt a pasasunk.

— Hogy az a leborult... — fékezett egy nagyot Kati. — Szállj ki gyorsan és küldd előre Pistát. Még csak az kell, hogy ne te légy a beteg mellett, amikor odaérünk. Idefigyelj! Jól ismerem a doktort a klinikán. Elintézem neked, hogy átvegye a hullát, mint élőt, de te meg befogod a szád, hogy nem voltál mellette.

— Oké. Ennek úgysem használt volna, ha mellette vagyok is! Nagyon szét- fasírozta a villamos. Csodálom, hogy egyáltalán magához tért még. A végén szoktak egy kicsit.

— Gyerünk! — jutott eszébe Katinak, hogy még egy haldoklóhoz oda kell érni. Menet közben odaszólt a mellette gubbasztó atyának:

— Vedd le azt a köpenyt, különben megint orvosnak néznek... Mi az? Nem bírod a vért látni?

Az atya nem szólt semmit. Valami időntúli messzeségbe révedt és kapaszkodni is elfelejtett, pedig Kati kitett magáért a kanyarokban.

— Nyomd azt a szirénát!

Nagyot radíroztak a kerekek a klinika előtt, ahol már várta őket az egész készültség. Kati gyorsan odasúgta az atyának:

— Ott, a lift mellett az a fiú a Gyuszi. Mondd neki, hogy én hoztalak, szakember vagy, vezessen a művese-osztály hármas elkülönítőjébe. Ne felejtsd el a gyerek nevét: Misi. Ha lehet, utánad megyek, bár ez komplikált ügy, és arra is vigyázni kell, hogy megint el ne lopják a lepedőt a halottal. Sok sikert! Siess!

K

ati illedelmesen kopogott a káplánszoba ajtaján. Odabent olyan sűrű volt a cigarettafüst, hogy alig lehetett kivenni a két ifjú pár körvonalait. Az atya hellyel kínálta:- Rágyújt?- Kösz, nem. Csak a fogamat szívom. Ifjabb koromban az orromat is. Most meg a ti végtermékeiteket.

— Nem vagyunk szolgálatban.

— Ja! Pardon. — pirult el egy kicsit Kati.

— Éppen most mondom itt a tisztelendő elvtársnak... vagy, bocsánat... úrnak, - szólt a vőlegény Katihoz - hogy jó is, hogy valaki elhívta beteghez. Itt a kolléga olyanokat mondott, amiket ő nem is tudhat, mert nincs felesége... ha igaz.- Igaz! — vette hevesen védelmébe Kati az atyát. - Én ismerem. Különben pedig ő többet tudhat a házasságról, mint aki benne van. Mert aki benne van, az csak a maga tapasztalatából beszélhet. De a papoknak sokan panaszkodnak... Aki a lelátón ül, többet tud a meccsről, mint aki lent a pályán focizik.- No lám, - szívott egyet a cigarettáján Molekula. — De már azt hiszem, be is fejeztük. Akkor mi el is köszönnénk...