A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
419 bemutatását. Ugyanezt a kívánságot halljuk egyébként Lukácstól is, aki a valláskritikai munka hátrányának tartja, hogy nem állnak rendelkezésre konkrét felmérések. A másik problémát Ny i r i fogalmazza meg s a magyar egyházkonkrét ön-értelmezésére vonatkozik. Nyíri szerint a teológiai kutatás keretében meg kellene vizsgálni, hogy a közelmúlt történelmi-társadalmi helyzetében mi volt a maradandóan mértékadó az egyház életében és ennek alapján hirdetni "az egyházban és a mibennünk, mai életünkben élő Jézust... A teológiai igazság... lelőhelye a történelem és ezen belül a hívő és nem-hívő emberek ön-értelmezése”. A teológiai meglátásokat konkrét-általános síkra kell átvinni az egyház új szerepének struktúrája Cserháti úgy látja, hogy a helykeresés után a magyar egyház és állam között a kölcsönös viszonyulásnak egy fejlettebb szakasza indult be. Ennek jellemzője, hogy a hivő tömegek segítik a szocialista állam felépítését, hívők és nem-hívők a munka és a politika síkján együtt dolgoznak a nép boldogulásáért, ha a hívők nem is csatlakoznak a párthoz, igazi politikai öntudattal szolgálják a haza javát. Mindezt nem politikai opportunizmusból, vagy egyszerűen az adott helyzetet tudomásul véve, hanem a keresztény küldetés jegyében. Cserháti vallja, hogy Magyarországon az állam a társadalomért és a haladó emberiségért dolgozik, tehát aki tudatosan kereszténynek vallja magát loyális és szolidáris. Nyíri a zsinatra utalva ennek elvi vonatkozásaira mutat rá kifejtve, hogy a teológusnak a világ igazságainak szószólójává is kell válnia s ez Magyarországon a szocializmusban megvalósuló értékek elismerését is jelenti. A zsinati szellem elválaszthatatlan a szocialista rend értékeinek felismerésétől, humánus céljainak szolgálatától. Aki a zsinatot követve teológiai téren haladó, az társadalmi téren is az lesz. "Az egyház és állam közötti koegzisztencia és dialógus sok hibája onnan ered - mondja Cserháti - hogy a koegzisztenciában szemben álló valóságokat hatalmi tényezőknek és nem értékeknek minősítettük... (A magyar egyház) milliók nevében keresi a kiutat, hogy az értékek valóságtermő és alakító erejük miatt elismerést kapjanak.” Egyik gyakorlati nehézség azonban a szabadság fogalmának másfajta értelmezése, melyből lényeges felfogásbeli különbségek adódnak. A közösségi tudatot és felelősséget például a keresztény az egyéni szabadságra és lelkiismeretre alapozza, míg a marxista a közösségi lelkiismeretre és az e- gész iránti személyi elkötelezettségre. A hívő kötelezettséget vállaló, bizalmat e- lőlegező magatartása — Cserháti szerint — Magyarországon még feleletre vár. Az egyház még több bizalmat és elismerést vár az államtól, mert "egyedül evvel igazolhatjuk a szocializmus építésében vállaltakat, az együttműködés hitelességét, a dialógus egyházi értelmét és érdekét’. Az egyháznak még "lehetőséget és biztonságot kell elérnie, hogy szabadon hirdethesse és terjeszthesse tanítását a temp-
