A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
418 hogy a szocialista társadalomban éljen katolikusként’. Ha az egyház el is mulasztotta kezdetben feladatának világos meghatározását, "nem élhet tovább az elvi megoldatlanságok közepette... Világos és nyílt beszéddel kell megszabadítani a híveket a múlt bénító súlyként rájuk rakodó szemléletbeli terhétől’. Megállapítja, hogy az állam és az egyház közötti együttműködés elvi alapját XXIII. János pápa szavai adják: ’’Nem lehet az emberi természetről, az ember eredetéről és a világegyetem sorsáról alkotott téves filozófiai tanokat azonosítani a gazdasági, társadalmi, kultúrális és politikai célkitűzéssel bíró történelmi mozgalmakkal még abban az esetben sem, ha e mozgalmak az említett tanokból származnak és mindmáig azokból nyerik ösztönzésükéi’ (Pacem in terris, 159). — ”Ha az élet tevékenység, akkor az együttélésnek együtt-cselekvést is kell jelentenie”, még akkor is, ha a világnézeti harc nem küszöbölhető ki. A marxisták és hívők együttmunkálkodása, ahogy nevezik: politikai egysége - mely ugyanakkor a világnézeti harcokat is hangsúlyozza - a magyar valláskritikai tevékenységnek, sőt az egyházpolitikának is elfogadott alaptétele lett. Lukács e kettősség fennállását azzal okolja meg, hogy ”a politikai kleri- kalizmus nem szűnt meg... A vallás történelmi meghaladása nem adódik a termelőeszközök köztulajdonba vételével’. Az újabb kutatások fényében a vallás meghaladása nem föltétele, hanem majd csak eredménye lesz a megvalósult kommunista társadalomnak - állapítja meg Lukács és szerinte a gyakorlati együttműködésre a hívők és nem-hívők között az ú.n. első fázis felszámolása hoztameg. Az országépités eredményeiben benne van a marxisták és más világnézetüek - köztük a vallásos munkások, parasztok, értemiségiek munkája, gondja, jóra törekvő akarata is. Cserháti püspök lényegében elfogadja a fenti kiindulási alapot és az ország lelki klímáját egészségesnek tartja, mert a közös célokért végzett közös munka mellett lehetségessé válik a keresztény tanúságtétel is. A világnézeti különbségek áthidalhatatlanságát leszögezve így érvel: az állam és az egyház ’’viszonyában és viszonyulásában bizonyos elemek dialektikus azonossága és ellentéte is benne van: a vallás magánügy, de a hívőknek kötelességük építeni a szocialista államot; az egyház élhet, hirdetheti a vallást, hitet, keresztény erkölcsi elveket ... ugyanakkor az államhatalom mindent elkövet, hogy az emberek gondolkodását világnézetileg is alakítsa,... szellemi és anyagi erőket nem kímélve igyekszik ... különösen az ifjúság gondolkodásvilágát formálni’. A hívek Cserháti szerint bízhatnak abban, hogy a szocialista demokrácia valóságához hozzátartozik a vallásos nézetekre is kiterjedő lelkiismereti szabadság. A hívők és nem-hívők közös értékalapjaaszemélyi szabadságésalelkiismereti szabadságravaló törekvés. A magyar egyház a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásban két problémával találja magát szemben. Az egyiket Cserháti fejti ki, a- mikor a 3. püspöki szinodusra hivatkozva kívánja a magyar egyházi helyzetkép konkrét, empirikus feltárását és abban a magyar szekularizálódás folyamatának
