A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-09-01 / 9. szám

403

dók be a kiskapun. Hát a verandán már ott a sok fekete lim-iom... Berohanok a házba, a belső szoba küszöbén megbénít a kép. A szoba közepén állványnál motoznak az emberek, ott sír a nővérem, a nagynéném, és a földön egy nyitott koporsóban fekszik mereven, feketében, holtan... Édesanyám. Egy jajkiáltással ros- kadok le hozzá és csókolom azt a hideg arcot.

^^ét napig olyan érzésem van, mintha fojtogatna valaki. Mikor szerettem volna ü\ sírni, nem tudtam. S mikor utóljára megnéztük Édesanyámat, és a munkások elkezdték szögelni a koporsót, akkor összetörtem. Tele volt a ház, az udvar gyászolókkal, szerettem volna férfiasán viselni a fájdalmat, de ki tudja honnan, feltört belőlem a három nap keserűsége és elkezdtem zokogni úgy, ahogy még sohasem sírtam, se azelőtt, se azóta. Haragudtam a kántorra is, minek énekel olyanokat, az embertömegre is, amely ezen a csúnya borús délutánon összecsődült, de aztán nem törődtem velük. Mit érdekel, mit gondolnak rólam. Most van az i- deje, hogy sírjak, mert most viszik ki az Édesanyámat.

De tud is az fájni, ha valakit nem vár az édesanyja, ha hazajön az iskolából... Ezen a délelőttön nagy utat tett Édesanyám. Nem sokkal azután, hogy én vonatra ültem, ő is fölkerekedett és mire itthon voltam, talán már a tisztítótüzet is maga mögött hagyva megpihent az Isten ölében. S hogy nem várt meg, hát ez az utolsó szava, amit a szívemben hordozok: "Isten hírivei, fiam"...

Szeder Mihály

Azt már a lőcsfalvi pap sok más beszámolójából tudjuk, hogy plébá- *xniája szöllősdombok hazája volt. A gazdasági cselédeket és néhány később bevándorolt családot leszámítva, minden földesgazdának szölleje is van. Nem nagy. Legtöbbnyire néhány ’’lánc”, az ottani mérték szerint. De elég volt arra, hogy a rajta ültetett gyümölcs- és gesztenyefákkal egy család igényeit kielégítse. Persze a legnagyobb darab szölleje az apátságnak volt, amit nem is lánccal, de holddal mértek. Mint minden bortermelő tudja, a bor mennyisége és minősége sokmindentől függ: gondozástól, férgek és kártevők járásától, de főleg az időjárástól. így aztán megtörténik, hogy van esztendő, amikor ’’rendes” termés van, akad azonban olyan is, amikor kevés terem, vagy alig terem valami. Olykor pedig ’’beüt” — mint mondják — a bő-esztendő. Ahogy a Bibliából is ismeretes József történetéből, hogy van hét szűkesztendő,

A lőcsíalvi pap naplójából:

bajok a bor körül