A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
404 meg hét bőesztendő. Mikor beüt a bőesztendő, a tövet még jól meg is kell támogatni, különben letörné a sok fürt. Nos, hát egy ilyen bőesztendő hozta meg a bajokat a bor körül, mely erkölcstani problémává nőtte ki magát a rákövetkező szűkesztendőben. így keveredett a lőcsfalvi pap, mint a falu ’’legfőbb írástudója” a dologba. J\z is tudott dolog már, hogy volt az apátságnak egy szerzetestestvé- Jtx re, akit csak ’’szöllős ispánnak” hívtak. Ö volt a szöllők és borospincék teljhatalmú ura. Ennek pedig volt egy huncut vincellérje, a Gergely bácsi, akivel már szintén találkoztunk. Az apátság misebort is készített és országszerte szállították a rendelő plébániáknak, mert jó híre volt s ami fő, tiszta és megbízható. A szöllős ispán a bortermelés minden csínját-bínját ismerte. így többek közt értette annak módját is, hogy kell a hitványabb mustból jó bort varázsolni. No, nem pancsolt ő, mint afféle kocákorcsmárosok. Valami aszbesztos szűrőszerkezetet talált fel és azon át kezelte a mustot. De titkát el nem árulta volna senkinek, még a nagyságos kormányzó úrnak sem, pedig az volt a legfőbb főnöke. Persze vincellérje azért ott lábatlankodott és ő is beleavatódott a nagy titokba. Amikor beütött a bő-termés és a gazdáknak nem volt elég hordójuk, annyi sok must csurgóit ki a présből, hát egyszerűen olcsó áron eladták a szöllős ispánnak, mert annak volt hordója bőven. No, még így is jól jártak, mégha olcsóbban is adták, hiszen ha hordót vettek volna, még rosszabbul jártak volna, mint ahogy azt az egyik megjegyezte: ’’Kár a talált gomboz egy őtözetet venni” Az ispán úr aztán a maga találmányával megjavította és eladta vagy felhasználta az apátság. — Nos, ebben a nevezetes bőesztendőben nagyon csodálkozott az ispán úr, hogy a gazdák nem adogatják el neki a felesleges must-termésüket. Ajánlani ugyan ajánlgatták, de nem neki, hanem a Kerekes kocsmárosnak, aki aztán fel is vásárolta. De hát mit csinálhat a Kerekes kocsmáros azzal a sok musttal? — gondolkozott a szöllős ispán. És itt kezdődik a baj a bor körül. Gergely bácsi, lévén komaságban Kerekes kocsmárossal, elárulta neki a féltve őrzött nagy titkot a mustfeljavítást illetőleg. Hát itt van a dolog nyitja. De az ispán erről persze semmit sem tudott. Az igazi bajt azonban a következő esztendő hozta, amikor szűkesztendő következett. Olyan hitvány és szűkös volt a termés, hogy a legtöbb szöllősgazda már a húsvéti locsolkodásra csak az üres hordót rázogat- ta, de biz abból nem csörgött semmi. így hát kénytelenek voltak Kerekes kocsmárostól venni, akinek bőséges készlete volt a feljavított borból és olcsóbban tudta adni, mint bármelyik kocsmáros, és még így is jócskán keresett rajta. Volt, aki akó-számra vette, mert az új
