A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
401 szemináriumba, nem pályázott meg egy tanári állást sem. A kislánynak sem nyilatkozott. Lógott a levegőben. Egy idős jezsuitához járt gyónni. Az nem tudott a kislányról, csak határozatlanságát látta, a- zért végül ráparancsolt: Vagy dönt, vagy nem jön hozzá többet. - Ez lökést adott neki s úgy döntött, hogy elhagyja szülővárosát, megpályáz a jezsuiták egyik gimnáziumában egy megüresedésben lévő tanári állást. így is történt. Az állást elnyerte, ősztől kezdve már ott is tanított. Mint világi tanár kívülről figyelte a jezsuiták életét, aztán belépett a rendbe. A kislánnyal időnként levelet váltottak. Kölcsönösen megírták egymásnak az életükben beállott változásokat. A kislány féijhez- ment, őt pappá szentelték. Azután sokáig nem tudtak egymásról. A ’’felszabadulás” után találkoztak össze véletlenül Budán. Megtudta, hogy nélkülöznek. Hazamenve a rendházba, egy kis élelmiszer-csomagot kért és elvitte nekik. (folytatjuk) fSolymár János ISTEN HÍRIVÉL FIAM,.. Á táskát a hónom alá csapom, és odame- r\ gyek az ágyhoz. — "Isten maradjék, é- desanyám!" — és megcsókolom. — "Isten hírivei, Jancsikám! Ha mégy, szólj be a Weiszel- höz. Szeretném, ha kijönne." - Jó - mondom és szedem a lábam. Április van még. A télhöz viszonyítva nem mondhatni, hogy nehéz ez a korai pár kilométer az állomáshoz. Az ember fejében vibrál még pár foszlány az álom maradékából és mindenféle gondolat szaladgál úgy vámmentesen össze-vissza. Ha néha-néha megemberelem magam, pár gondolattal föl is emlekedem Ahhoz, Akit szeretni szeretnék. Pár versszakra futja még az önfegyelmem: Ragyogva fénylik már a nap, / Az Úrhoz szálljon énekünk, / Hogy minden ártót űzzön el, / Járjon ma mindenütt velünk. / Nyelvünket fogja fékre ma, / Ne szóljon szót perek szava... Azért Sanyi is süsü — fut végig rajtam. Nem bírom azt a fölényes, strébertermészetét. Legszívesebben kupánvágnám, mikor úgy rohan az állomásra. Na jó, legközelebb legföljebb hagyom, hadd szaladjon. Viszont — s ezt be kell valla-
