A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
398 alkalommal megszegték ígéretüket. A táskákat egy kupacba hajigál- ták, azután megfelelő csatakiáltások mellett megindult a versenyfutás, a járókelők és az utca lakóinak nem kis bosszúságára. Gyakran van ez így a későbbiekben is — fűzte mindig ehhez az emlékéhez. — Szeretnénk a lelkünkre kötött jót tenni, de a csoport, akikkel egysorba állítottak bennünket, mást diktál. Mi meg — mert gyögék vagyunk, mert nem gondolkodunk, vagy mert félünk attól, hogy magunkra maradunk, - velük tartunk. Nagy a tömegvonzás ereje. Ellenállni csak szenvedések árán, Isten erejével tudunk... rpjagyszüleinek szőlőjük volt a város környékén. Gyerekkorukban és W később is gyakran nyaraltak ott. A tanyán szép számmal voltak csirkék, libák és más aprójószág. A gyerek kegyetlen. A fiúknak tetszett az ötlet, hogy próbálják eltalálni kővel a szaladó csirkéket. Végre az egyiket eltalálták. Megsérült és így nem tudott olyan gyorsan szaladni. A győzelmi mámor magasra csapott! Kőzáport zúdítottak rá, amíg csak egy kis élet is volt benne. Hol volt akkor bennem a papi hivatás? Vagy akkor még nem volt? - kérdezte önmagától s mindjárt meg is felelt. — Ott volt a lelkem mélyén. Az ember a hivatással születik, de a bűn, a kegyetlenségre való hajlam is benne lappang. A körülmények aztán felszínre is hozhatják ezeket... ifiíz-tizenkét éves lehetett, amikor elszívta élete első, helyesebben első *-* k é t szivarját. A ’’bűn” azzal kezdődött, hogy édesapja szivarozott és ő nagyon szerette a szivarfüst illatát. Éppen ezért szeretett apja szobájában tartózkodni. Jó volt ott csendben meghúzódva olvasgatni. Egyszer olyankor ment be, amikor senki sem tartózkodott ott. Nyitva volt a szivarosdoboz és nagyon megkívánta. Gyorsan kiemelt néhányat és kisurrant vele az utcára. Az utcán, a házuk előtt árok húzódott s kiszáradt medrében nagyra nőtt a gaz. Álmosító, meleg nyári délután volt. S őt belül a kaland izgalma, a szivarozás vágya is fűtötte. Az árok, a magas fű hűvöset sejtetett és rejteket kínált. Gyorsan lehúzódott a bokrokká nőtt gaz közé és rágyújtott élete első szivarjára. A szivar mesés illata körüllengte, arcát simogatta, orrát csiklandozta - igaz, kicsit meg is köhögtette, de ettől függetlenül nagyon jól esett neki. Annyira jól, hogy ismétlést kívánt és rágyújtott a másikra is. Ez a második azonban valahogy már nem volt olyan illatos. Az íze is keserűbbnek bizonyult. De azért végigszívta férfiasán. S akkor valami egészen férfias dolog történt vele. Felémelyedett a gyomra és szédült. Homlokán kiütött a veríték s úgy érezte, ha megmozdul, nem tud a gyomrának tovább parancsolni. így hát maradt. Feküdt
