A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
342 alapterülete. - Ha nem nevelnek erre a fajta ön- és emberismeretre, hogy se magamnak, se Istennek ne tudjak hazudni, az önmagunkat is megkérdőjelező és naiv jószándék-flastromokkal nem kendőző kín-látásra, és mellé a szeretet és szolgálat, az őszinte szó és készséges engedelmesség kötelességére: sokkal könnyebb volna. Hiszen, ha naiv bárgyúsággal be lehetne magamat csapnom! - De hogy a ’’veritas vos liberabit’ alapélmény és megszállottságig menő alapigény a lélekben, mellette a szeretet ki nem kerülhető követelménye, mint fő tennivaló és ismertetőjel: most "miserere mei secundum magnam misericordiam tuam”. Mert innen nincs mentség, csak a halálugrás a teljes szeretet és a teljes szolgálat isteni törvényébe, a látás minden kínjának elviselésével és irgalommal - vagy pedig a bolondokháza, esetleg önvesztő megtagadása vagy az egyiknek, vagy a másiknak... Mert hazudni nem lehet, akármilyen kifizető és okos dolog is emberileg: ’’Mert aki életét hazugságba rejti, Az a boldogságtól magát elrekeszti..." Gyűlölni, a sze- retetet feladni, a bűnnel és az aljas hazugsággal, álnoksággal a bűnöst és a tévedőt és a hazugot és az ártót is elvetni, megtagadni, — vagy pedig imádkozni és szenvedni érte és szeretettel a bal-orca evangéliumát is megkísérelni: az elsőt nem lehet, a másik emberfeletti és idegzetileg rá lehet menni, és talán rá is kell mennem... ,CÖ‘ ) ilexit me et tradidit semetipsum pro me” — A szenvedés, Jézus élete nézése sok módon történhetik. Hiszen a vallásbölcselő, a historikus is nézheti, csak azzal a szemmel. Nézték már patológiai szempontból is. - Még az sem az igazi, ahogy legtöbbször nézem és járom például a keresztutat: hogy tett és mire tanít, mire ad példát? - A legszemélyesebb: tudni, hogy érettem történt, kínjának oka voltam és vagyok... és engem szeretett, mikor tette... és bennem is akarja járni keresztútját, újraélni az életét... Csak így nincs kibúvó sem a felelősség, sem a szeretet elől. ”Most már tudom, hogy nincs mód futni Tőled, s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.” (Babits: Jónás könyve) Istenem, csak már többet el ne felejtsem és ne keressek még egyszer a kereszt helyett idegzeti kint, belső poklot magamnak... és mentsek másokat, mert nekik épp olyan nehéz lesz, mint nekem. J Iliért mond nekem annyit egy-egy kegyelemteljes perc, élmény, kézzelfog- ható kedvezése Isten jóságának? Talán ez az igazi magyarázat: minden hibám, nyomorúságom mellett - amelyeket én sem tagadtam le soha és nem kendőztem el - tudom, mert ez az igazság és hazudni még ebben sem szabad, hogy a szemináriumtól kezdve imádságos és iparkodó ember voltam. Legnagyobb nyomorúságaim idején is bánkódtam, gyóntam, újra hibáztam és menekültem, menekítettem magam és a sárgaföldig megalázkodtam, hogy talán így jobban segít a kegyelem... De se lelki dolgokból nem igen engedtem, se a szeretet vonalán a feltételem (hogy lehetőleg nem mondok nemet) el nem hanyagoltam. Hogy hi-
