A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-07-01 / 7. szám

rendszeresen elhanyagoltam Istentől kapott hivatásomat, az anyaságot. Nem törődtem kellőképpen gyermekeimmel, csak amennyire a munka megengedte. Talán most, hogy a férjem is kiszabadult, megoldódik ez a probléma is.

— Bűnei nincsenek?

— Nem értem a kérdést. Ez nem elég súlyos mulasztás? Évekig csak félig-meddig élni az anyai hivatásnak?

— Tehetett volna többet a gyerekeiért, mint amit megtett?

— Nem is tudom...

— Tehát nem. Nem szabadlstentzsarnoknakképzelnünk, aki csak azt lesi, mikor büntethet. Lehetetlent O nem kíván senkitől.

— Dehát a gyermekeim? Mégha én lelkiismeretben fel is lennék mentve, de mi lesz ővelük? Az ő lelkületűkkel? A kimaradt anyai jóhatást ki tudja pótolni?

— Gondolja, hogy csak önnek kell őket nevelni?

— Az én gyerekeim !

— Iskolába is adta őket, pedagógusokkal osztotta meg ezt a feladatot.

— Nohiszen! Csak győzze az ember ellensúlyozni azt a sok káros behatást, amit ezekben az állami iskolákban kapnak a gyerekeim! Még az a szerencse, hogy manapság nem nevelik, csak oktatják a gyermekeket. így is van mit tisztáznom a lelkűkben...

— Mennyi idősek a gyermekei?

— Az egyik tavaly érettségizett, a másik kettő még gimnazista.

— Akkor most már nagyon időszerű a feladat, am it önnek kell megoldania: leszállni a lóról... Legyen gyermekeinek bizalmas barátja, ne ellenőrző hatalma. Meg kell tanulnia minden szülőnek, hogy vannak dolgok, amik akkor maradnak csak a mieink, ha jó kezekbe adjuk őket. A gyermek is ilyen "dolog". . .

— Nahát! Ilyesmit egyetlen páter sem mondott volna soha! Mondja! Nem békepap maga?!

(és bevágja maga után a gyóntatószék ajtaját)

— Halló. Falvay Kinga tanárnővel szeretnék beszélni.

— En vagyok. Te vagy az, anyukám? Jó, hogy én voltam a telefonnál. Itt csak az asszonynevemen ismernek.

— En pedig nem ismerlek az asszonyneveden.

— Anyukám, ne kezdjük élőiről. Próbálj meg abból ki indulni legalább, hogy felbonthatatlan, szentségi házasságot kötöttünk Jánossal. Isten áldása rajtunk.

— Nohiszl Az csak valami kényszerleszállás lehetett a Szentlélek részéről. Ha te meg is feledkeztél róla, hogy mi a keresztény úri tartózkodás,