A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6. szám

4

z előbb hallott, megfejthetetlen szavak ott keringenek Évi agyában, ijesztgető, zűrzavaros összevisszaságban. Mit jelentettek? Nem érti. Csak az biztos, hogy Apu goromba volt és Anyu sírt. Apu azt is mondta: "Elválunk." Ez a szó, mint éles kés döfött Évi szívébe, mert ezt a szót megértette. Ez azt jelenti, hogy Anyu vagy Apu elmegy hazulról és soha többé nem jön vissza. Igen, a Kati szülei is elváltak és a Kati mindig sír, mert mostohaanyja van. Az rettenetes lehet. De ki fog elmenni: Anyu vagy Apu?

Az éjszaka sötétsége lassan-lassan nyomasztó súllyá sűrűsödik és úgy ránehezedik Évi testére, hogy mozdulni se mer. Csak fekszik bénára dermedten és belevájja tekintetét a feketeségbe, mintha feleletet várna a lelkében riasztó kérdésre: "Mi lesz?"

De nem felel senki. Az ismeretlen Szörny, a rémület, úgy megmarkolja Évi szívét, hogy kicsordulnak a könnyei és folynak, folynak, áztatják az arcát. Emyesztő gyöngeség zsibbasztja tagjait. A- ludni szeretne, de nem bír. A Szörny ott leselkedik rá az éjben és kinyúló, hosszú karmaival kavargatja Évi agyában a hiába tapogatózó, zilált gondolatokat.

Ideggel férj és feleség rá se néztek egymásra. Az asszony bement a beteg gyerekhez. De csakhamar izgatottan visszasietett a hálószobába:

— Gyula, kérlek, nézd meg ezt a gyereket. Ijesztő az állapota. Olyan fehér, mint a lepedő. A tejet sem akarja meginni. Pedig úgy könyörögtem, hogy igya meg. Nem kell neki. Csak sír és folyton sír.

Gyula aggódva állt meg a gyerekszoba küszöbén. Évi ráemelte bágyadt, könnyes szemét.

— Apu, kérlek szépen, kérdezni szeretnék valamit.

— Mit, drágám?- Apu, mit jelent az, hogy "felbonthatatlan"?

Gyula meghökkent. Erre a kérdésre nem volt felkészülve. Hallgatott.

— Apu, kérlek, igazán.

— Ez nagyon nehéz szó, szivem. Majd ha nagy leszel, megmagyarázom.

Éviből kitört a keserűség.

— Tudom, miért nem akarod most megmagyarázni. Mert biz-