A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6. szám

245 nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nincs élet bennetek. Aki testem eszi és vérem issza, örök élete van." Ki ez, aki ilyen korlátlan igényekkel mer fellépni és ilyen élet­tartalomnak tudja magát? Rajta keresztül a valódi és teljes Élet, az Isten szentsége hívja az embert..., ki sajátmaga korlátáiból. .. Arra, hogy Isten szövetségese legyen. .. Eljegyezze magát az Istennel, mint ahogy a férj és feleség eljegyzi egymást és életszövetséget kötnek egy életre. Itt az ember szabadságának legmagasabb foka és legdöntőbb pontja, legfelelősebb döntése: mert magából kilépve az Isten felisme­résébe zuhan, és ettől fogvaá szentség bűvköre tartja fogva; míg meg­tartva magát sajátmagának, az Isten iránti közöny veszi birtokba, és menthetetlenül bálványok, félértékek és álértékek tartják fogva, és soha valódi önmaga nem lehet. Ezek után újra kérdezzük magunktól: mi az Eukarisztia? A hit szentsége... Benne a hívő ember a kenyér és bor színe alatt az Elet Urával találkozik. .., hogy ő legyen élete tartalma, normája, egyet­len törvénye. A magaosztó isteni élet a halálból az életre visz: sod­rásába állít minden szentáldozás. Csak egyetlen válasz lehetséges rá: Szeretet Istene, és ÉletKirálya, alakítsd életem a te életed min­tájára. "Elekén, de már nem én, hanem Krisztus él bennem", amint Szent Pál vallja. Jézus a testét-vérét vevő szövetségeseiben folytatja megváltó küldetését. Élete, élete stílusa hirdette meg, milyen az Isten, mie­lőtt szóban meghirdette volna. Életem stílusának kell tanúságot tennie arról, milyen az én Uram, Istenem, különben hitvallásom üresenkong. Jézus ismeri az Atyát, mert embersége kitapasztalta az Istennel való életszövetség minden fordulóját, és egyedül az Atya terveinek a meg­valósulásáért él. Ha kell, imádságban kutatja; ha kell, ellenséges­kedések és megnemértések kereszttüzében képviseli; ha kell, elfo­gadja a keresztet értük, a szenvedést, a megaláztatást, a halált; mert tudja, hogy ezzel használ legtöbbet az embernek, és a valós élettel leginkább telített ember az Isten legnagyobb megdicsőítése. íme, a mintám. Ez az Oltáriszentség: a hit kenyere. .., az Istennel kötött élet­szövetség televény talaja. . ., a jézussálevés tápláléka. ii. #/ihetetlen átformáló erő. Nem hamis egekbe és önámításokba bó- dító elmenekülés a szentáldozás az élet valós problémái s bel­ső életünk megoldatlanságai elől, hanem a Jézussal egyesült élet esz­köze és tápláléka, egy fölszabadító háború győzelmének az ígérete

Next

/
Oldalképek
Tartalom