A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
m Az Úr Testének és Vérének ünnepe jó alkalom arra, hogy elgondolkozzunk és keressük, mi az ünnep válasza ezekre a kérdésekre: mi az E- ukarisztia? mi az Egyház számára? mi az én számomra? I. i az Eukarisztia? Egy darabka kenyér, egy kortynyi bor. Érzékszerveink csak ennyit tudnak mondani róla. De emlékezetünk visszavisz az Utolsó Vacsora termébe. Ott látjuk, halljuk, az emberiség legnagyobb szentemberét, amint búcsúzik tanítványaitól és búcsúzik az élettől... Kezébe veszi a kenyeret, és emlékül ezt hagyja tanítványainak. Töri és osztja: ez az én életem, ezt osztom ki közte- tek. .. Értetek adom és nektek adom... isteni élet van benne...: bűnök bocsánata, az istenes élet tápláléka, sorsgyógyító orvosság és öröklétre megtartó erő. — Kezébe veszi a bort is. A föld termőerejének és az ember verejtékének a házasságából született, és így jelképezi az egész teremtést és az egész történelmet. A kehelyre mondott áldással Jézus visszaadja a m indens éget Istennek. Majd azt mondja a kezében tartott kehelyre: Szövetségvér az, az ő vérében megkötött szövetségé, Isten és az emberiség között. Tizenhárom évszázaddal előbb Mózes így kötötte meg Isten és népe közt a szövetséget, miután a nép elfogadta a szövetség törvényét. De az 0 vére sokaságért ontott vér, nem szorítkozik egy népre, és őmaga az oltár. Valahányszor isszák, emlékezzenek halálára, emlékezzenek személyére. Súlyos, ünnepélyes szavak. Terhesek a legjelentősebb és legsúlyosabb történelmi emlékektől és jövőalakító erőktől. Bennük izzik az Isten magát adó szeretete, a golgotái megsemmisülésig vivő áldozatosság, a világ bűnét engedelmes szeretettel legyőző áldozat: új szövetség Isten és ember között. Értelmünk megdöbbenve kérdezi: mi történt itt? Olyan magasztos, olyan élettel teli minden ebben a búcsúzásban, hogy lelkünk legmélyebb rétegei rezdülnek meg tőle. Igen, ha van Isten, akit nem az ember faragott a saját képére és megváltatlansága hasonlóságára, akkor ilyennek kell lennie, mint akinek jelenléte most betölti az Utolsó Vacsora termét és átjárja hangulatát. Jézusban, a testét-vérét osztó Jézusban, Vele találkozhatik az ember. Jézus most is, mint működése egész folyamán, hitre hív: találkozásra a Végtelen, az abszolút Szeretettel. Azt állítja magáról, hogy az ő Személye az, akiben Isten szeretete a világra tör. . . "Ha
