A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
233 amikor hozzájutott szakkönyvek olvasásához. Ki akarta jól használni ezt a kis szabadidőt. Mialatt nagy érdeklődéssel olvasta a tartalmas magyarázatokat, észre sem vette, hogy röpül az idő. "Majd aztán bemegyek Anyuskához" — gondolta. Amikor az órára nézett, ijedten állapította meg, hogy nemsokára vége lesz a látogatási időnek. Rohant a kórházba. Anyuska rögtön észrevette, hogy csomag nélkül jött. Talán a zsebébe tette a narancsot? De a zsebe nem is dudorodik. Talán mégis ott lapul egy ici-pici narancs. . . — Kálmán, — kérdezte félénken, — nem hoztál véletlenül egy narancsot? Kálmán a homlokára csapott. — Jaj, hogy is felejthettem el? Majd legközelebb hozok. Ma az üzletekbe vannak zárva. De szólj inkább Lilinek; ő nem olyan szórakozott, mint én. — Tudod, — súgta Anyuska, — Lilinek nem szólok. O akkor a saját keresetéből venné és én nem akarom, hogy a gyerek rám költsön. Kálmán még elmesélte, hogy nagyon érdekes szakkönyveket nulmányozott. Aztán elment. "Milyen rövid volt ez a látogatás" — sóhajtott ismét Anyuska, — "Na, de fő, hogy neki így legyen jó." yinyuska éjjel altatóval aludt. Egyszerre csak, az éj kellős közepén, r\ Mariska néni felcsavarja a villanyt és nyögdécsel. — Csöngessek az éjjeli ápolónőnek? — kérdezi Anyuska. — Nem. Csak szomjas vagyok és az ápolónő direkt arra a távoli asztalkára állította az ásványvizes üveget, hogy hozzá ne nyúlhassak, mert azt mondja, hogy túl sokat iszom. Most nagyon szeretnék inni, de nem bírok felkelni. — Majd én odaviszem a vizet magának, — ajánlja Anyuska és közbenelfelejti, hogy neki is nagyon nehezére esik a felkelés. De most nagy erőfeszítéssel mégiscsak kikecmereg az ágyból. Valami rettenetes nyilalást érez a lábában. De az nem baj. Már be is öntötte az ásványvizet a pohárba, már nyújtja is Mariskának. A beteg mohón i- szik. — Jaj de finom volt. Köszönöm. — hálálkodik boldogan Mariska. Anyuska nagy kínlódással visszavánszorog az ágyba. Megint az a nyilalás a lábában. Most a szíve körül is valami nagyon furcsát é- rez. De Mariska azt mondta: "jaj de finom volt" és Anyuskának roppant jólesik, hogy örömöt és enyhülést szerezhetett Mariskának. Mialatt a testét ismeretlen fájdalom tépdesi, boldogság ömlik el lelkén.
