A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

234

R

eggel Kálmán és Lili éppen a munkahelyükre készültek, amikor csöngött a telefon. Kálmán felvette a kagylót. Lili csodálkozott, hogy az apja nem is beszél a telefonba, csak mindig valaki más beszél. Kálmánletette a kagylót. Az arcán döbbenet reszketett. Az ajkáról halkan surrant Lili felé a dermesztő szó: "Meghalt".

— Ki? Anyuska? — sikoltott Lili és valami összeomlott benne. Kálmán bólintott és megtört hangon hozzáfűzte:

— Most rögtön bemegyünk a kórházba.

Lili körül forgott minden. Szívébe nyilait az érthetetlen valóság: Anyuska nincs már a földön. Soha többé nem fogja őt megölelni. Soha többé nem fogjahallani szerető szavát. Lili életében először ébredt rá erre a szóra: "nincs". Kegyetlenül üres lett tőle a világ.

A gondolatok gépiesen futkároztak az agyában. "Most a halottaságyhoz megyünk. Mit vegyekfel?" Kinyitotta a szekrényét. A tarka ruhák mint fölösleges rongyok fityegtek ott és értelmetlenül bámultak rá. Mintha Anyuska hangja szólt volna belőlük: "Minek ennyi ruha? Hogy szórod a pénzt!" Igaza volt Anyuskának — gondolta Lili. Kiszedte a legegyszerűbb, legsötétebb ruhát. Ez lesz a gyászruha. A többi már nem is érdekli, már nem is kell. Igen, igaza volt Anyuskának.

Kálmán és Lili gyalog mentek a közeli kórházba. Útközben fájó csönd ereszkedett közéjük. Csak lépéseik üteme zokogta: "Nincs. Anyuska nincs."

Kálmán gyöngéd, kérlelő hangon odaszólt Lilihez:

— Karolj belém, édesem.

Lili belekarolt az apjába és a lelke mélyén halkan, melegen tovább rezgeti az apja hangja: "karolj belém, édesem".

— Apuska, — mondta lágy, szomorú szeretettel — nem utazom el szombaton. Nem bírok. Lemondom az egészet. Veled maradok. Közelebb bújtak egymáshoz.

— Köszönöm, — súgtaKálmán. — Nekem bizony most jólis esne, ha mellettem lennél, de nem akarom, hogy feláldozd magad.

— Nem áldozat. — válaszolta Lili.

Most, hogymindegyikükamásikragondoltésaztkívánta: "csak neki legyen jó", egyszerre úgy tűnt, mintha Anyuska ott lenne velük. Egymásra mosolyogtak féltő gyöngédséggel és a mosolyukban valóban Anyuska szeretete ragyogott.

Ezen csodálkoztak. Még nem tudták, még nem értették, hogy a szeretet ilyen. Nem szavakkal működik, de lényegével. A kapott jó példán át beléd folyik, átitat; kegyelmi érintéstől benned feléled, kikívánkozik és kisugárzik belőled. A szeretet nem hal meg soha. A szeretet örök.