A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
21 ségüket az anglikánok. Hongkong adta meg a jelet: ott 1971-ben két nőt szenteltek pappá. 1975 júniusában az amerikai episzkopálisok következtek, tizenegy női papszenteléssel. Vezető püspökük, John M. Aliin sietett a szentelést szabálytalannak nyilvánítani s a felszenteltek nem gyakorolhatják hivatalukat. A vezető püspök beavatkozásának oka a közbenegyháza és a katolikusok között folyó tárgyalás volt, ennek kimenetelét nem akarta a püspök veszélyeztetni. Gesztusára a katolikusok hasonlóval feleltek. Aliin püspököt meghívták az 1976-ban, az Egyesült Államokban tartandó nemzetközi eucharisztikus kongresz- szus előkészítő bizottságába. Most Kanadánvoltasor. Anglikánjai 1975 június végén Québec- ben tartott általános szinodusuk folyamán határozatot hoztak, hogy két évvel azelőtti közös megegyezésük alapján most elérkezett az idő a női papszentelések gyakorlatba vitelére. A szinodus csak arra figyelmeztette a püspököket, hogy óvatosan járjanak el és ne okozzanak esetleg szakadást egyházukban. — Mindez közvetlenül az angliai általános szinodus ülése előtt történt. A kanadai események arra indították az általános szinodus vezető bizottságát, hogy figyelmeztetést küldjön ki a szinodus résztvevőinek: legyenek óvatosak és ne idegenítsék el az anglikánoktól (a női papszentelésben elfoglalandó álláspontjuk következtében) se az ortodoxokat, se a katolikusokat. Ez a figyelmeztetés azonban lélektanilag elkésett. Nyílt titok volt, hogy az új canterbury érsek, Dr. Coggan, nincs a női papszentelés ellen, főként olyanok esetében, akik mint diakonisszák az igehirdetés és lélekgondozás terén már eddig is beváltak. A szinodust megelőző egyházmegyei gyűlések (43 püspökség területén) már szintén túlhaladták a visszakozás pontját, amikor nagy többségben a női papszentelés mellett kívánták felszólaltatni képviselőiket. Az egyházmegyés előkészítő gyűlések elé két javaslatot is terjesztettek már ebben az ügyben szavazásra. Az egyik azt hangsúlyozta, hogy a nők pappászentelése ellen nem szól semmi lényegbevágó hitbeli érv; ezt az egyházmegyei gyűlések 65%-os többséggel el is fogadták. A másik javaslat azt ajánlotta, hogy az egyház azonnali hatállyal szüntesse meg a nők felszentelése elé tornyosuló egyházjogi akadályokat. E mellett 62% szavazott. Ezek az előzmények lehetővé tették volna, hogy az általános szinodus az egyházmegyék szavazati döntésének birtokában elfogadja azok álláspontját a női papszentelésre vonatkozóan. Hogy mégsem került sor azonnali intézkedésekre, az annak köszönhető, hogy a szinodus ellentétes véleményektől is tartott. A vatikáni egység-titkárság új dokumentuma akkor még nem jelent meg; Hillebrands bíborosnak azonban egy, a tárgykörrel foglalkozó levelét a szinodus után felöl-
