A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
22 vasták az egybegyűltek előtt. Azt is tudták a szinoduson résztvevő delegátusok, hogy egy, az Egyesült Államokban június folyamán tárgyaló anglikán és katolikus teológus-kommissió nem foglalt kifejezetten állást a nők felszentelése ellen. Kommünikéjük ezenfelül azt hangsúlyozta, hogy a kérdésben nem elegendő a hagyományra hivatkozni, hanem modern korunk társadalmi nézeteire is figyelemmel kell lenni. Ebben a kommissiőban katolikus részről Msgr. Helmsing, Kansas püspökén és Msgr. Baum washingtoni érseken kívül több szerzetesteológus vett részt, és apácák, akik orvosi diplomával rendelkeznek. Az anglikán (episzkopális) kommissió élén nem Aliin, vezetőpüspökük állt, hanem Vogel, nyugat-missourii püspök. A kommissió legközelebbi gyűlésére már irányelveket tartalmazó tanulmányokkal jelennek meg a résztvevők a női papszentelés kérdéséről. Az angol általános szinodus végeredményben komp- megl epetések romisszumos megoldást választott a kérdésben a nyílt és egyoldalú állásfoglalás helyett. Mint már említettük, az anglikán klérus megosztott véleménye folytán beállható szakadásokat akarták így elkerülni. Kétségtelenül fékezően hatott a delegátusokra a Rómával, Konstantinápollyal és Moszkvával való megbeszélések ténye is. A katolikusoktól és az ortodoxoktól az anglikán pappászentelések érvényességének elismerését* várják az éppen folyamatban lévő tárgyalásokon. Az is még frissen élhetett emlékezetükben, milyen sikertelenséggel végződött a metodistákkal való egyesülési kísérletük. Végül az 1978-ban összeülő Lambeth-konferenciá- nak sem akartakelébevágni(azanglikánközösségnekavilágmindenré- széből összejövő püspökeivel tíz évenkint összeülő csúcskonferenciája ez). — A női papszentelés kérdés ének elnapolásában kétségtelenül része van az anglikánokkatolicizmushoz vonzódó ágának, az ú.n. ang* Az anglikán papszentelés "érvénytelenségének" problematikáját lehetetlen pár sorban teológiai vagy történelmi perspektívába állítani. Vili. Henrik halála után alakult ki az anglikán papszentelés szertartása. Thomas Cranmer, canterbury érsek, az új, edwardiánus szertartáskönyv szorgalmazója a kontinentális reformátorok nézetét vallotta a szentmiséről, a valóságos jelenlétről és az egyházirend szentségéről. Ordinációs szertartásával kétségtelenül nem "áldozatbemutató" papságot szándékolt "felszentelni”. A szerrartáskönyv későbbi változatai ellenére mindig voltak anglikán papok, akik maguk is kételkedtek felszentelésük érvényességében s vagy titokban ortodox "vándorpüspökökkef szenteltették újra magukat (amit az anglikán hierarchia mindig ellenzett), vagy azzal nyugtatták kételyeiket, hogy felszentelésükkor az anglikán püspökök mellett ókatolikus püspök is officiált (akit maguk az anglikán püspökök hívtak meg a szertartásra).
