A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
*3 voltak. Nagy lakomát adott a németeknek és a legjobb borait öntötte nekik. Különösen a Csetehegy finom és erős nedűje ízlett a hóhéroknak s amikor már magasra hágott a jókedv, Palotay kimondta a sorsdöntőajánlatot: szívesen ad nekik sok láda bort — a számra már nem emlékszem — ha a bozsoki cigányokat békén hagyják. Olyan hatalmas volt a hangulat, hogy a németek elfogadták az ajánlatot. Ok jól tudták, mennyire meglazult már a fegyelem a Harmadik Birodalomban, tehát az ellenőrzés sem komoly, legföljebb csak valami jelentést kell küldeni Himmler óriási hivatalábas ezzel az ügyet elintézik. Ezt magam is tapasztaltam egy esetben 1944 őszén, pedig az sokkal fontosabb volt, mint a bozsoki cigányok mentese. Ugyancsak közelről láttam, milyen könnyen vesztegette meg Páter Raile az Eichman-csoport számos tisztjét, pedig csak a mi rendházunkban valami 130 zsidót rejtegetett; de erről külön cikket kell majd írni. Nem volt soha időm és módom kivizsgálni, miért a- karta Himmler a cigányokat is kiirtani, holott a kérdés valóban izgató, mivel Hitler szemében egyetlen bűnbak a zsidóság volt, a cigány pedig nem szemita, sőt még ma is valami árja nyelvet beszél. Azért merült föl bennem már régen a gondolat, hátha a párt szégyennek tartotta e rokonságot és emiatt kellett a cigányoknak pusztulniuk. A szakértők dolga ezt a kérdést kibogozni, de eddig még nem olvastam róla semmit. f z alkalommal is megjegyzem: a magyar jezsuiták iparkodtak any- nyi embert mentenianémet pribékek elől, amennyit csak bírtak, de amikor Rákosi uralma alatt, 1950-ben, Péter Gábor bandája ösz- szes házaikat elrabolta s az egész rendet gyűjtőtáborba hurcolta, senki sem fogta pártjukat az új rendszerben. Már előzőleg több jezsuita került börtönbe s akkor jött hozzám egy új milliomos, akit Páter Nagykapornak a vajda hálálkodott.„.
