A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
M Raile hozott ki annak idején a kistarcsai táborból, — meg a feleségét, meg a sógorát — de csak azt kérdezte tőlem, miként lehet a raboknak csomagot küldeni. Megmondtam neki, erről magunk gondoskodunk, ellenben szabadítsa ki őket, hiszen magas állásban volt. Ehhez azonban nem volt bátorsága s azért ridegen közöltem vele, mit gondolok róla. Többé nem is láttam, de biztosan tudom, hogy a határ e- lőtt a rendőrség elfogta, amikor az asszonnyal meg a vagyonnal szökni akart. Újból a kistarcsai táborba került, de többet nem hallottam felőle. Boldizsár Iván, Katona Jenő, Supka Géza, Olty Vilmos, Aradi Zsolt és sokan mások mind lovat váltottak és meg sem moccantak az elhurcolt szerzetesek érdekében, mert a mai világban a becsület és hála olyan fényűzés, ami már kiment a divatból. Szabina nővér* Cfftf, ápolónő emlékeiből /Agen szegény, sokgyerekes napszámoscsaládból való. Kilenc hóna- ✓ pig volt kórházunk lakója, szüleinek még arra sem volt pénzük, hogy falujukból eljöjjenek meglátogatni beteg gyermeküket. Csonttuberkolózisa volt, teljesen béna, és Ízületeiből genny szivárgott. Semmijét nem tudta mozgatni, csak a szemét. Igen szép, kék szeme volt. Mikor a tályogokat nyitották fel testén, mindig magas láza és nagy fájdalmai voltak. Csak csendesen sírt, de sohasem kért csillapítót. Egyszer megkérdeztem, miért nem kér orvosságot. — A Jézuska is mennyit szenvedett értünk fájdalomcsillapító nél- 'fC^Uika kül - válaszolta. - Én is úgy akarok szenvedni, és felajánlom ezt az emberekért, hogy ne bántsák meg, hogy szeressék a Jézuskát. — Meglepte az embert, hogy milyen érett lelkiséggel viselte a betegségét. A 16-os kórteremben feküdt, húsz kis gyerekágy volt ebben s egy nagyágy, amelyben mindig egy lábbadozó felnőtt feküdt, aki szükség esetén be tudta hívni az ápolókat, ha hirtelenében szükségük volt a gyerekeknek rájuk. Kis betegünk már két éve nem járt iskolába s egyik legboldogabb napja volt, amikor falujukból pár osztálytársával a tanítója is * vidéki és pesti kórházakban dolgozott. Most egy nyugat-európai országban ápolja a betegeket, onnan küldte be írását, amely háború előtti és u• tani élményeiről szól. Időről-időre közlünk majd belőlük részleteket.
