A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 65 ("utolsó lehelletemig ortodox vagyok" - írta valahol egyik barátjának) harmonikusan vegyülni tud benne az egyház modern feladatainak szinte profétikus felismerésével és "az igazság" fáradtságot nem ismerő keresésével és emberi tekintetet semmibevevő hangoztatásával.

Személyének és munkásságának ma már átfogóbb értékelését adhatjuk - hála írásai apró részletekben megjelentetett kiadásainak és egy nagyon jó életrajznak, Neera Fallaci tollából (Dalia Parte dell'lJltvm), aki - mint a könyv fedőlapján mondja - "nem tagja semmiféle egyháznak".

I orenzo MHani előkelő és gazdag firenzei család gyermeke. 1922• ben született. Atyja nemcsak vagyonos, hanem az olasz humanista és tudományos élet több kiválóságát magáénak mondá család sarja. E- desanyja zsidó s férjével együtt tipikus képviselői egy művelt ésgaz- dag olasz társadalmi rétegnek, mely politikai meggyőződésében liberális, életstílusában kozmopolita és egyáltalán nem vallásos. Jellemző, hogy Lorenzo tíz éves volt, amikor szülei végre templomban is megesküdtek s fiukat megkereszteltették - akkor sem meggyőződésből, inkább a fasizmus politikai és faji nyomásának engedve. A keresztelésre is csak azért volt szükségük, hogy a gyereket ne tekintse zsidónak a fasiszta állam és ne legyenek érvényesek rá a fa fi törvények. Lorenzo csak húsz éves korában kezdett komolyabban érdeklődni a vallás iránt. Festészetet tanult s esztétikai érdeklődése a liturgián keresztül fordult a katolicizmus felé. Akkor önmaga jelentkezett bérmálásra s családja és ismerősei nagy bánatára bejelentette, hogy papnövendéknek vették fel a firenzei egyházmegyei szemináriumba. 1943 novemberében lépte át a papnevelde küszöbét.

"T^ispap életének kezdeti évei (Lettere alia Manna címen jelentek meg ebből a korszakból származó levelei) Firenze legkellemetlenebb háborús idejével esnek egybe. Hiány mindenben, kevés és selejtes ennivaló meg állandó bombázások mellett még az is izgalomban tartotta, mi lesz édesanyjának a sorsa - az olaszok 1943 novemberétől kezdtek "keményen" bánni zsidóikkal. Családja egyébként egy faluban rejtőzött a hatóságok elől, egész a szövetségesek Arnó völgyébe érkeztéig, 1944 augusztusáig.

Lorenzót 1947. július 13-án szentelték évfolyamtársaival együtt pappá a firenzei katedrálisban s első állomáshelye a prátói nagy textil gyár-központ szomszédságában fekvő Calenzano "San Donato" plébániáján a káplánibeosztás. - A háború utáni olasz plébániák főgondja az volt, hogyan mentsék meg az ifjúságot, főként a munkás ifjúságot a kommunista párt vonzóerejétől. A hivatalos egyházi formula