A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 66 a fiatalok "templomi környezetben" való megtartása volt. A piazzák vallásilag közömbös, a kommunista ifjúsági központok vallásellenes légkörétől csak úgy tarthatták őket távol, hogy a Katolikus Akció országos szervezetének keretében maguk is ifjúsági központokat teremtettek s mozival, sportpályákkal és kávé-bárokkal próbálták az egyház közelében tartani a fiatalokat.

Don Milani ezt a megoldást nem tartotta helyesnek. Szerinte a munkás fiatalság egyháztól való elidegenülésének ugyanazok az okai, mint a munkásság középosztállyal való szembenállásának: a kultúra és a nevelés hiánya. O úgy vélte, hogy Olaszországban tulajdonképp két kultúra áll szemben egymással, amely még párbeszédre sem képes, mert a munkásnak nincs meg a szellemi felkészültsége, hogy aspirációit értelmesenmegfogalmazza, vagy hogy sérelmeinek racionális és elfogadható hangot adjon. A "másik kultúra" viszont nemcsak a vagyon és hatalom birtokosa, hanem a műveltségé is, amely aztán állandó kiváltságos helyzetét is biztosítja.

l~~*)on Milani ezért fordított hátat a ping-pong asztalnak, futball labdának és vetítőgépnek. Esti iskolát szervezett a plébánián gyári- és földmunkások számára. Minden este volt iskola. Fő hangsúly az olvasáson, a napi események átbeszélésén (újságok szolgáltatták ehhez a "tankönyvet”), számtanon és idegen nyelveken volt. Minden péntek estére vendégelőadót hívott valamilyen téma megvitatásához. Katolikusok és hitetlenek is voltak a tanulók között. Az igazi cél az volt, hogy a résztvevők kritikai érzékét kineveljék, olyan egyéniséggé a- lakítsák őket, akik képesek megérteni saját jogaikat és a társadalom kötelességeit irányukban. Kérdésekre, bírálatra bátorította növendékeit s mindenek felett az igazság megalkuvás nélküli keresésére. Az iskola különösen kritikus szelleméről vált rossz hírűvé. Don Milani u- gyanis engedte, hogy a keresztény demokrata pártot is kritizálják - ahlxin az időben, amikor az olasz katolikusok nagy többsége taktikai okokból ("egységes frontot a baloldal ellenében") inkább hallgatott, semhogy a keresztény demokratákat bírálta volna. Az esti iskola vitái kendő zés nélkül mutattak rá arra a meleg kapcsolatra, amelyet a keresztény demokratákkal tartottak fenn azok a gyárosok, akik a törvények megkerülésével dolgoztattak kiskorúakat s gazdagodlak meg munkásaik egyszerűségéből, szervezetlenségéből és tudatlanságából. Nem is tartott soká, míg a "jólnevelt" katolikus körök ellenállása is kialakult és Don Milanit csak "prete rosso" (Vörös pap) néven emlegették. Ez azonban nem riasztotta vissza attól, hogy lépten-nyomon rá ne mutasson arra a szakadékra, ami a párt "új olasz társadalmi rend - re vonatkozó ígéretei és valóságos teljesítményei között tátongott.