A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 62 lején, a Liber Pontificalis tanúsága szerint, még négy más kórházban ápolták a betegeket és gondozták a szegényeket.

A középkor derekát alkotó századokban aztán a diakóniák működése háttérbe szorult, de megszületett az intézményes karitász- nak új formája, a zarándokház.

Szeder Mihály:

A lőcsfalvi pap naplójából:- TJizony, gyakran megtörténik, - állapította meg a lőcsfalvi pap - ■U hogy a teremtés koronája, Ádám apánk utódja, a férfi-ember alulmarad mindennapi bölcsességben azzal szemben, akit az Úr A- dám oldalbordájából alkotott és Éva asszony utódainak számítanak.

Mondta pedig ezt a férfi-liga társas vacsoráján, ahol csupa fiatalabb férfi és öregebb gazdaember mesélgette élete kisebb-nagyobb hőstetteit. Asszonyok csak a konyhában voltak és a fülük, ha megnyúlhatott volna, biztosan kilógott volna a konyhaajtóból.- No, no, főúr! - szól a falu érdemes bírája - Az erő, az itt vannálunk. Utóvégre, teszem azt, az asszonynép nem tudna cséplés- kor zsákolni, meg kazlat rakni, mert ahhon erő szükségeltetik.- Úgyis van! - hagyta helyben Báli gazda.- No meg az ész dógában is! - kiáltotta Komlós gazda, a Stefi ura. (Felesége a konyhában rögtön rá is ismert a hangjára.) - Az aszszonynép bizony alul marad. Példának

OkoS IvfcirCScL okáért a poltikában, meg a község ügyiben. Nem is értem, miért akar bennünket a papunk lerántani onnan, ahová maga a Teremtő helyezett minket - méltatlankodott tovább a gazda.- Biztosancsakugratni akarja kendteket - nyugtatta a kántor.- No meg mi lenne a haza védelmivel?! - kiáltja valaki. - Ha asszonyoknak kéne katonáskodni! No, cudar világ! Akkor lenne csak cudar...- Nem, kedves barátaim! - dörgött ismét a lőcsfalvi pap hangja - Ennem akarom kendteket lerántani a "trónusról", de bizonyára vannak itt a társaságban, akik emlékeznek még a Mészáros Marosára, a major-gazda legkisebb lánykájára.