A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 63 - Hát bizony az az én kis feleségem - szól bele Hegedűs, a majori béresgazda.- Nohát hogy is volt azzal a süldődisznóval a majorban, Hegedűs gazda? - kérdi a pap.

Erre kitör az általános derültség.- Hagyjuk talán, hadd mondja el Hegeaüs gazda maga a dolgot, mert ő is benne volt, mint erős férfiú, a süldőfogásban - ajánlotta a lőcsfalvi pap.- Halljuk, halljuk! - zúgott a sok boros férfihang.- Hát az úgy vót - kezdi Hegedűs, s elfente két oldalra a bajuszát - hogy egy süldő elszabadult a disznókarámbul. Féltünk, hogy világgá megy, oszt ki fizeti meg a nagyságos kormányzó úrnak. Azt meg mindenki tudja, hogy milyen nehéz a határban, főképp az erdőkben, egy árva süldőt megkeresni. Hát rögtön ki is adta az ukáztaz a- pósom, a gazda, hogy minden ki- és bejáratot azonnal el kell torlaszolni, ami meg is történt katonásan. A majori férfiak meg kört alkottak, ki bottal, ki karikás ostorral, hogy elfogjuk a süldőt. Vót nagy kiabálás, mint a körvadászaton, de bizony az ördögrúgta malaca túljárt az eszünkön. A Farkas Pista két lába közt egérútat nyert, szegény Pista gyerek úgy hasravágódott, mint egy tuskó, oszt káromkodott, mint a záporeső. A sok asszonynép meg a pitvarajtókból kacagta a süldőfogást. Köztük vót a Marcsa is, mármint az én feleségem, de akkor maga is még csak süldő lányka vót. Kacagott a lelkem, hogy a sok nagy, erős férfiember nem bír meg egy malaccal. Aszongya:- Haggyák csak rám kentek, majd én visszacsalom a karámba.- Te-e-e? - csúfolja az apja - Majd még téged is csúffá tesz!- Nem engem! - hetvenkedett a Marcsa.

Erre bemegy a házba. Egy tepsifélébe kukoricát tesz, oszt csörgeti, oszt elkezdi híni a süldőt: "Kucu, kucu, kucukám..." Oszt zörgeti a kukoricát a tepsiben. A süldő erre odamegy, beledugja azt az ocsmány orrát, oszt elkezdi ropogtatni a tengerit. Oszt olyan jól esett neki, hogy mikor Marcsa elvette előle, oszt elindult, hát utána ment, mint a kezes bárány. Erre Marcsa megint megállt. Megint hagyta neki, hogy egyék belőle, osztég meg is indult. így ment, míg a karámba be nem csalta...- Hátezaz! - mondj a a lőcsfalvi pap - Lássák, a férfinép mind az erejäsen, meg ügyességében bizakodott és meg akarták "mutatni"