A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 61 niát ott szerveztek meg, ahonnan könnyen lehetett megközelíteni a Ti- berist, mert a szállítmányok mind vízi úton, a tenger felől érkeztek; továbbá, ahol használaton kívül lévő tágas középületet foglalhattak le a diakónia számára, végül harmadszor: ahol sok volt a szegény ember. A diakóniákat a legsűrűbben lakott kerületekben szervezték.

Ez az intézmény a 9. század első éveiben, III. Leó uralkodása idején érte el fénykorát, de utána azonnal hanyatlani is kezdett. Mi volt ennek a hanyatlásnak az oka? A longobárd támadásoktól már nem kellett félni, a város népessége egyre csökkent, a gabonaellátásra elegendő volt a "Campagna", a város környéke és a közelebbi pápai birtokok hozama. A 24 diakónia közül egyesek tovább gyakorolták ka- ritász-tevékenységüket, egyesekből plébánia lett, egyesekből pedig - amikor a pápa a bíborosi kollégiumot átszervezte - bíborosi címtemplom. Tudjuk, hogy ebben az időben a bíborosi kollégiumnak már három rendje volt. Külön rendet alkottak a Róma-környéki püspökök, külön rendet a város bíborral kitüntetett papjai és szerpapjai. Mivel minden bíborosnak nemcsak az volt a kötelessége, hogy a pápát tanácsával segítse, hanem az is, hogy az Örök Város istentiszteleti életének a fényét emelje, ezért Rómában minden bíborosnak saját temploma volt, ahol időről-időre fényes liturgiát kellett tartania.

A diakóniák intézménye nemcsak azért jelent fontos elemet az Örök Város karitász-intézményei fejlődésének a sorában, mert igen nehéz időkben biztosította a szegénygondozást, hanem azért is, mert a világtól teljesen elzártan élő szerzeteseket a tevékeny apostolkodás felé terelte. A kolostorok kapui a világ felé megnyíltak, a szerzetescellák lakói a szegénygondozásban kötötték össze a kontemplációt a tevékeny szeretet apostolkodásával. Ebbe sorolhatjuk a 7, 8, és 9. században létesített kórházakat is. Közülük egyesek a diakóniák mellett működtek. A vatikáni bazilika közelében két ilyen diakónia-kórház volt. Tudjuk, hogy a bazilika előtt terült el az állandóan zarándokokkal zsúfolt Leó-város, ahová szinte egész Európából összegyűltek a nyomorékok és nincstelenek. Hol is remélhettek volna bővebb alamizsnát, mint ott, ahol a messziről érkezett idegen rendkívüli kegyelmet kért az égtől, vagy éppen nagy bűneinek feloldozásáért esedezett. Ostiában is még működött a Pammachius szenátor által létesített kórház. Bent a városban, ahol ma a híres Trevi forrás medencéjébe dobják a túristák az aprópénzüket, a görög császári tábornok, a kiváló hadvezér, Belizár9 kórháza is működött a 9. század e9 Az illíriai születésű katona (500-565) a vandálok (533), a keletigótok (535) és a hónok (559, Konstantinápoly falainál) felett aratott győzelmet.