A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-12-01 / 12. szám
- 533 Felnőtt korunk karácsonyaiban bizony kevés van ameglepetés- )ől. Minden elszürkült és semmi kiszámíthatatlan se maradt benne. Jgyanazok az üdvözlőlapok, ugyanaz a szaladgálás, ugyanazok az ün- íepi előkészületeket kísérő családi feszültségek, ugyanazok a party-k, jgyanazok az arcok és ugyanaz a kellemetlen érzés, hogy megint túl sokat ettünk és ittunk. Olyan az egész, mint egy régi, unalmas film a té-vén; minden fordulatát előre ismerjük, csak éppen nincs elég 2rőnk ahhoz, hogy kikapcsoljuk a készüléket. Mivé lettek gyerekkorunk izgalmas, meglepetésekkel teli karácsonyai? Karácsonynak a lényegéhez tartozik az az érzés, hogy valami egészen csodálatos van készülőben. Az első karácsony az emberi történelem legnagyobb meglepetése volt s ha gondolatára ma nem dobban meg a szívünk, ha többé nem tud meglepni bennünket, nem képes kizökkenteni hétköznapjaink rutinjából, nem gyújt őszinte örömet bennünk, az onnét van, hogy elfásultunk, hogy nem tudunk igazán örülni többé az életünknek. Várakozás, titok, meglepődés, elámulás kellene ma is, hogy karácsonyi hangulatunk legyen. Mi kell ahhoz, hogy megint meglepődjünk? Valami ártatlan és el nem kopott képesség ahhoz, hogy el tudjuk hinni: valami váratlan és elképzelhetetlenül szerencsés fordulat érhet még mindig bennünket is. Ha ez hiányzik belőlünk, egész életvilágunk unalommá válik és abetlehemiKisdedre való emlékezés is csak az egyhangúság érzetét kelti bennünk. Ha viszont elég rugalmasok maradtunk ahhoz, hogy a váratlant, az elképzelhetetlent, a csodálatosat is még remélni tudjuk, akkor ráébredünk, hogy titokzatos erők irányítják ma is a világunkat, egyéni életünket; hogy az egyszer meglepetésszerűen Betlehemben megjelent Isten beléphet ezen a karácsonyon a mi életünkbe. Cser László A betegség élménye Ez az elkülönültség, elszigetelődés, ez a magányosság nemcsak az emberi közösségtől való eltávolodást jelentette, ahogy mélyebb analizálás után rájöttem. Nemcsak az "egészségesek" táborából kerültem a "betegek közösségébe". Mélyebb értelemben is eltávolodtam egy közösségtől, amit legjobb szóval az "egyensúly világának", még pontosabban a "kozmikus egyensúly világának" nevezhetnénk. Volt egyszer egy különös élményem, ami annak ellenére, hogy
