A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
- 415 megfelelő irányítást tudjon a jövőben adni. / Í gy felfogva a helyzetet szembe kell néznünk a napjainkban olyan gyakran hallott kérdéssel: mi a súlya az Egyház erkölcsi tanításának, mi a kötelező ereje az Egyház erkölcsi törvényeinek? Az adott útmutatás mennyiben tudja a bűnös és nem-bűnös cselekedeteket megkülönböztetni? A kérdést így is meg lehet fogalmazni: nem olyan régen azt tanította az Egyház, hogy aki pénteken 6 dekagrammnál több húst eszik, halálos bűnt követ el; aki nem megy misére vasárnap, az el- kárhozik; aki a fogamzás lehetőségét mesterségesen megakadályozza, az minden alkalommal súlyos bűnt követ el. Ma mindezek a kérdések látszólag - és talán a valóságban is - nyitva állnak különféle értelmezésre - nem beszélve arról, hogy a böjtre és a pénteki napokra vonatkozó törvény látszólag teljesen elvesztette az erejét. Az Egyesült Államokban más álláspontot hangsúlyoznak a püspökök a születésszabályozás kérdésében, mint Kanadában. De nincsen arra szükség, hogy az ország határát átlépjük ahhoz, hogy a jelenlegi látszólagos ellentmondásokkal teli helyzetet tapasztaljuk. Elég egyik templomból, vagy gyóntatószéktől a másikig menni ahhoz, hogy közvetlenül érezzük az erkölcsi kérdésekben fennálló bizonytalanság nagyon is közvetlen és személyes következményeit. Az öntudatos katolikusban ez a helyzet rögtön azt a kérdést veti fel, hogy vajon nem jutottunk el oda, ahol a protestáns testvéreink vannak hosszú idő óta? Nem kell-e az erkölcsi döntéseket teljesen az egyéni lelkiismeretre hagyni, és a tanító tekintély befolyását erről a területről teljesen kizárni? Amikor erre a nagyon is életbevágó és bonyolult kérdéscsoportra feleletet akarunk adni - remélve, hogy legalább néhány ponton megértésre tudunk jutni - különbséget kell tennünk az általános erkölcsi törvények kötelező ereje és az egyes emberi cselekedetek erkölcsi értékének kérdése között. H z erkölcsi törvények vagy a természet-törvényből, vagy annak kul- túrális, vallásos, egyházi keretek között történő értelmezéséből fakadnak. Amikor különbséget tesznek az erkölcsileg helyes és helytelen cselekedetek között, akkor ezt a különbséget a valóságos helyzet és a körülmények figyelembe vétele nélkül teszik. Amikor például azt mondjuk, hogy ölni nem szabad, egy elvont kijelentést teszünk, egy erkölcsi törvényt állapítunk meg, ami nem mond semmit azokról a körülményekről, amelyek az ölés aktusának természetét megszabják. Ha a törvényt pontosabban megfogalmazva azt mondjuk, hogy az ártatlan emberi élet kioltása mindig rossz, mindig bűnös, ezzel a megfogalmazás elvontságán semmit sem változtattunk, mert az "ár
