A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 412 ségre. Igaz, közben összekülönbözött az anyjával, mire egyszerűen otthagyta és kibérelt magának egy szobát Kóbéban és ott lakott egyedül. A keresztségre azonban anyja is eljött és kibékültek. Rá egy évre az esküvőt is megtartottuk. A menyasszony szolid, komoly lánynak látszik: olyan szellemileg elmaradt és béna gyerekeknek viseli a gondját, láthatóan meg van elégedve a munkájával. A fiú egy kicsit furcsa (ami viszont ma Japánban normálisnak számít), nem ártana neki több mozgás. Felesége is szeretne katekizmust tanulni, de egyelőre nehéz összeegyeztetni a tanulást a munkájával. Ahogy azonban én Nawa kunt ismerem, a fiatalasszony is előbb-utőbb el fog találni Krisztus Egyházába.

13VEszembe jut a Csaja szán. A főnököm irányította hozzám. Kisült, hogy már tanult valahol katekizmust. Most szeretné befejezni és szeretne megkeresztelkedni. A bökkenő ott van, hogy nem tud rendszeresen jönni. Ugyanis a japán belföldi repülőgépeken dolgozik, mint "stewardess". Megegyeztünk hát, hogy igazodunk a repülők menetrendjéhez. 8-10 nappal előre már megvolt mindig a programja és lehetőség szerint hetente egyszer jött. A keresztség előtti hetekben két -háromszor is felkeresett, pedig nem egyszer egyenesen a repülőtérről jött. Ha meg otthonról (a dormi tóriumukból), két órát is vonatozott, míg ideért. Szépen kitartott. A keresztség után az esküvő is megvolt. A fiú nem keresztény, de azért szépen templomban esküdtek meg. A lány természetesen mindjárt abba is hagyta a repülőtársaságnál vállalt munkáját. Ma már boldog édesanya...

M'lItó szán már meg volt keresztelve, mikor énhozzám kezdett járni. Nagy darab gyerek volt. Minden áldott vasárnap ott volt a misén. A Nestlé kávégyárban dolgozott. Kirándulásokon, katekizmus-órákon mindig ott volt. Rá lehetett számítani akármikor. Egy ószakai lányt vett el feleségül. A lány is keresztény volt, ha ugyan a mormon szek- tásokat keresztényeknek lehet nevezni. De nálunk is tanult szorgalmasan legalább egy évig katekizmust. Az esketésre engem kértek meg. Nem sokkal rá a fiút Kjusiba helyezték, a nagy dél-nyugati szigetre. Onnan jött a hír, hogy a mormon feleség makacsabbnak bizonyult, mint hittük volna. Mikor gyerekük született, hallani se akarta keresztelésről, bár a házasság előtt szépen igent mondott minden feltételhez. Végülis a fiú győzött. Örömmel jelentették, hogy a gyereket szerencsésen megkeresztelték katolikusnak. Magam is ámultam, milyen szép, épületes levelet tud írni egy világban élő fiatalember. Amit írt, az még egy szerzetesnővémek is igazán becsületére vált volna! (folytatjuk)