A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
- 413 PROBLÉMÁK Ci / Somfai Béla f) “Humanae vitae” óta- A Katolikus Egyház erkölcsi tanításának fejlődése • R mikor ezt a fennálló véleménykülönbséget* leszögezzük anélkül, hogy egyik vagy másik álláspont helyességéről ítéletet alkotnánk, a legelső fölvetődő kérdés az, hogy lehetséges-e az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban ilyen felfogásbeli ellentét? Amióta XXIII. János pápa híressé vált kijelentését megtette: "in necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus charitas", ami annyit jelent, hogy a szükséges pontokban egység, a kétes kérdésekben szabadság és mindenek fölött a szeretet az irányadó elv az Egyház életében - azóta egyre több olyan kérdésre bukkanunk, amiben az egyház egységén belül a vélemények nem egyeznek meg. Amint Kari Rahner mondja ** , a zsinat-utáni Egyházra a vélemények pluralitása jellemző olyan kérdésekben, amelyek nem tartoznak a kinyilatkoztatás lényegéhez. Különböző kulturális fejlődési fokon álló közösségek egymással ellentétben álló álláspontra juthatnak a szociális és erkölcsi élet kérdéseiben anélkül, hogy az Egyház egységét lényegében megbontanák. A filozófiai véleménykülönbségekre nagyon is jellemző az a tény, hogy maga az enciklika is a születésszabályozás erkölcsisé- gét a házassági aktus természetéből, annak fiziológiai struktúrájából akarja levezetni - ahelyett, hogy azt a házasélet szerves egységének és az egész emberi életet átfogó szemszögéből ítélné meg. A morális teológia jelenlegi álláspontja alapján a kérdés ilyen megközelítése elmaradottnak és elavultnak tartható. Ez a tény azonban nem akadá* A "Humanae vitae" enciklika és a kanadai püspöki kar állásfoglalása között - mindkettővel Somfai Béla tanulmányának első része foglalkozott részletesen (I. augusztusi számunkban). ** Karl Rahner: "The Christian of the Future" - Herder-Palm Publishers, Montreal, 1967.
