A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7. szám

- 318 ­is. Nem vonult kolostorba. Gyermekük nem lévén, örökbe fogadtak egy kis árvalánykát a nővérek árvaházából... 7/ Este jobbára férfinép jött katekizmusra, de egyikét nő is volt mindig a csoportban. Például az a feltűnően szép nagylány is, aki hét­köznap is kifogástalan kimonóban járt a misére. Ó már meg volt ke­resztelve. A német páter ugyanis, mielőtt elutazott volna, szokása elle­nére alig féléves katekizmus után megkeresztelte, pedig máskor nem igen keresztelt senkit másfél-kétéves katekizmusoktatás nélkül. A lány­nak cserébe meg kellett ígérnie, hogy továbbra is el fog járni kate­kizmusra. Nem is volt rá semmi panaszom. Ruhája, arca, erkölcsei egy­formán kifogástalannak bizonyultak. A baj nem is itt volt, hanem a mi rendházunk jámbor szakácstestvérében. Abba bújt bele az ördög a Szentlélek képében. Akkoriban nálunk még nem volt televízió, viszont volt a szomszédban. A mi szakácsunk oda járogatott szorgalmasan, mert éppen akkor jó főzőtanfolyam volt a műsoron. Es ott találkozott a széplánnyal. A kettő olyan jól el tudott társalogni a hit és lélek rej­tett és nyílt dolgairól, hogy szemtanúk szerint csupa öröm és épülés volt hallgatni őket. • A nagy lelki barátkozásnak a vége aztán az lett - természetesen mindez a Szentlélek sugallatára történt - hogy a két jámbor lélek lelki házasságra szánta el magát. A tartomány főnök kény­telen-kelletlen Rómához fordult dispenzációért. Fájós szívvel tette, an­nál is inkább, mert külön taníttatta is éppen ezt a segítő testvért. Ki­tűnő szakács volt s amellett valamikor orvosi tanulmányokba is bele­kezdett. Orvosnak szerette volna a főnök kiképeztetni. Az egyetemre is bejárt előadásokra. Maga a házfőnök csak akkor értesült terveikről, amikor a lány nem-keresztény anyja kétségbeesett ábrázattal megje­lent a portán és kertelés nélkül azt a kérdést szegezte a megrökönyö- dött rektornak, hogy szabad-e szerzetesnek nősülnie? - A végén azért mégis elsimult az ügy. Az esküvőt illendően meg is tartották az egyik hirosimai templomban az Egyház előírásai szerint. Csak a lány anyja nem lelt nyugalmat> nehezen tudott beletörődni a gondolatba, hogy szépséges lányocskája egy jött-ment külföldihez menjen férjhez, aki már nem is olyan fiatal. De végre megadta magát. Egymásután jöttek az unokák (a "józsefházasságiból persze nem lett semmi) s azok fe­le jttették vele az önérzet sebeinek fájdalmait. A pár boldog és buzgó templomos. • Hogy a Szentlélek műve volt-e ez a kalandos házasság, vagy sem, azt okos teológusaink fejtörésére bízzuk... 8V Ugyancsak hirosimai emlékeimből maradt meg az Isii-szan esete is. Neki volt a legjobb bizonyítványa éveken át a nővérek jónevű isko­lájában. Első helyét a kétéves egyetemi tagozatonis megtartotta. Egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom