A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7. szám

- 302 ­MULT És JELEM Meskó Lajos nj&ipoi&a swrm, gaaiLílíSíi^iPiE öbbszöri szívroham után, 1975 március 3-án, szívkimerültségben elhúnyt Bátoriatya, az Egyesült Allamok-beli piaristaság veze­tőegyénisége. Még aznap reggel elmondta napi szentmiséjét, bár éj­szaka kisebb szívrohama volt. A szentmise után újabb rosszullétfog­ta el, telefonált szobájából házfőnökének, Mustos Istvánnak (Devonban, Pennsylvania állam), aki azonnal aközeli kórházba vitte. Három óráig három orvos volt körülötte a műtőasztalnál, hogy szívét működésre serkentsék, de eredménytelenül. Délután két órakor sokat szenvedett, izgalmak, gondok, aggódásokban kimerült szíve megszűnt dobogni. U- tolsó érthető mondataiban kérte rendtársát: "Sokat imádkoztam érted, értetek, most rajtatok a sor, ne felejtsetek el imádkozni értem." rrjátori atya a "szív embere" volt: élete feladatait a szíve teljes be- vetésével közelítette meg, lelki, rendi, iskolai, nevelői és nem­zeti eszményeiben, nemhiába ne­vezték már kora fiatal papságában diákjai és cserkészei "Atyának", sőt "Atyusnak". Budapesten született 1900 már­cius 18-án, A pesti piarista gimná­zium diákja és korán a nagy Sík Sán­dor tanítványa lett iskola és cserké­szet terén is. Ez a hatalmas embe­ri élmény örökre eljegyezte őt az ifjúság nevelésével, szerzetesneve­lői eszménnyel, de a magyar cser­készettel és magyar irodalommal is. Sík Sándorban látta ő a rendala­pító, KalazantiSzentJózsef élőmeg­testesítőjét, az eszményi Cserkészt ésaKöltőt. 1923-ban szentelték pap­

Next

/
Oldalképek
Tartalom