A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7. szám

- 303 ­pá, ugyanakkor doktorált. Magyar-latin szakos tanárként a piaristák elit-iskolájába, Pestre került - ismét és most már rendtársként nagy eszménye mellé. Az ifjúság keresztény magyar nevelésére kevés paptanár ál­dozta rá oly teljesen magát, mint az "Atya". Ami ideje maradt az is­kolájából, azt mindenestül cserkésznevelői munkára adta, minden ó- ráját reggeltől estig, ünnepeket, nyarakat, szüneteket hiánytalanul belevetve. Lelki-erkölcsi-nemzeti nevelés neki teljesen egybeszövő­dött: így Zrínyi, Széchenyi, Arany, az egész irodalomtanítás is nem­zeti és lelki nevelő anyag lett kezében és az ő lelkes, fiatalos, sodró életstílusa elragadta diákjait is. Adyból, kedves költőjéből is, az Is­tennel viaskodót, a nemzeti létkérdésekkel tusakodót hozta ki, a lel­az Oltár szolgálatában kiismeret emberét. Cserkészmegbeszélései lelkigyakorlatként hatot­tak - vallja egy öregedő cserkészdiákja. Mindig a gyakorlati oldal érdekelte, a problémák megoldása. Minthogy a kamaszodó cser­késznek nem sokat adott a "Bi-Pi"-féle angolstílű Boyscout mozga­lom, azért egyike lett a magyar megoldás alapítóinak, a rovercser- készetnek, mozgótáboroknak, vízicserkészetnek és regőscserkészet­nek. (A serdülő cserkészifjú már másokat nevel, és így nevelődik a felelősségben is.) Bartók-Kodály igazi, ősi népdalai, néprajzi áté­lések, az 1930-as évek elejétől szinte cserkészprogrammá lettek s az Atya ebbenis az úttörők között volt. Minden Jamboree-n jelen volt, mindegyiken az ő cserkészei az elsők között jeleskedtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom