A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7. szám
- 301 lálékot, hitet az életben, reményt annak beteljesedésében és szerete- tet szívünkbe, hogy valamiképpen visszaadjuk Égnek-Földnek a sok -sok ingyen-ajándékot. A legmagasabb emberi rang talán mégiscsak a hála, a szolgálat, a köszönet. Kapunk, elfogadjuk, megköszönjük és már készen állunk arra, hogy "megszolgáljuk" mindazt, amit kaptunk. Ha az ember mindent, amit kapott, átformál magába és magából visszaadja szolgálatként, akkor eljutott az ember rangjára. Tojás, vaj, kenyér, eper, víz - mondom egymásután és mintha kintről és magamból visszhang válaszolna: köszönet, hála, viszontszolgálat, szolgálat, szolgálat... csendes az este. 9 Takarót von a tájra, esti mese az esőfonalak szála suttogva kopog, susog esti mesét. Lehajtja fejét a hegy is, a sűrűbe bújtak az őzek, az árnyak a fűre ledőltek, gyors patakok mondják tovább az esti mesét. Már alszik a tó. Halai a mélybe lebújtak, cölöpéhez kötve a csónak, susogó habok adják a part ajkára az esti mesét. A csillagok útja messzire jár már, az éj-takarón túl Nap védi csibéit, itt lent csak a lágy-meleg érzik, az örökös forgás-pihenés esti meséje. könyvrendelését mindig legfrissebb számunk könyvjegyzékéből állítsa össze. Különben könnyen olyat rendel, amit már nem tartunk raktáron.
