A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7. szám

- 300 pom magamat, hogy túlkomolyan játszom, túlsúlyosnak érzem arám - bízott szerepet: a Kis-szerepet, a Részlet-Szerepet a Nagy Műben.

S

emmi kedvem étkezőbe menni: magam készítem ebédemet. A serpenyőbe vajat teszek. Mikor már elolvadt és forrón serceg, két tojást ütökfel - tükörtojásra gondolok és sikerül is a tojássárgát szép kereken megőrizni. Kenyeret vágok, szamóca-lekvárt emelek le a polcról és vizet töltök egy nagy pohárba.

A tükörtojás jó ízű, kicsit több só kell hozzá - állapítom meg. Míg élvezem ebédemet, a tyúkanyóra gondolok, aki valamelyik hegyifalu kertjében elkotkodácsolta magát és ezzel elárulta eljövendő tükörtojásom születését. Míg az udvaron magokat csipegetett, nem erre gondolt, hanem azon álmodozott, hogy majd a fészekre ül, ha több tojás gyűlt össze, kikölti a tojásokat, és apró, sárgapelyhes csibéivel fog ünnepélyes felvonulásokat rendezni az udvaron.

Majd tojik más tojást a tyúkanyó - nyugtatom magamat, és talán azokat kikelti.

Lám, a tehén sem gondolta, mikor nyakán kolomppal a domboldalt járta és teleszájjal habzsolta a dús füvet, megtűzdelve illatos, é- m r # _ r des, apró virágokkal.

tojás9vaJ9 Kenyér... Míg kérődző«, tudta,

hogy majd megfejik, de azt, hogy vajat köpülnek tejéből, aligha. Legkevésbé azt, hogy az a vaj majd az asztalomra kerül.

Kenyeret török, élvezem ízét, illatát. Jó házikenyér féle. A kalászokra gondolok, a dombok alján, ahol pipacs piroslik és kék búzavirág szegélyezi az utat. Arra, hogyan hajolt a kalászrengeteg a kasza elé, hogyan áldozta föl magát, hogyan törte lisztté az örlesz- tő éles kőfoga, hogyan gyúrták, hogyan sütötték kenyérré a pék kemencéjében. Most itt van az asztalomon, a fogaim között.

A szamóca sem gondolta, hogy míg zöld levelei között pirosodik, édesedik termése, leszedik, befőzik, üvegbe teszik és kenyeremre kenem.

A pohár víz után nyúlok és nagy kortyok közben a hegyiforrásra gondolok. Ismeretlen mélyek repedésein át tört a napfényre a hűvös, kristálytiszta víz, csövekbe szorították s most itt csillog poharamban.

Milyen elképesztően gazdag jótevők vesznek körül bennünket - fűzöm tovább a gondolatokat. Mennyit kapunk! Életet, levegőt, táp