A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7. szám
de ehelyett így huhogott:- A mai óra tárgyát tőletek kölcsönzőm, nyúl és őz tanulók. A nyúl és őz megszeppenve, de bizakodóan néztek Öreg Uhura. A Tudós Tanító így folytatta:- Az életünket nem szabad valami zord jelenségnek fölfognunk. Az élet feladat, küldetés. A Nagy Teljesség bíztató tekintete alatt kis teljességünk betöltése. Ezt a teljességet készségesen, de játékos kedvvel kell elérnünk. A betűkből így hang, a hangokból bölcsesség lesz, a számokból igazság, a történelem intő jel, a földrajz vállalkozásra nevel, a vallás egyensúlyra. A játék cselekedetté növekszik, a cselekedet játékosan kellemes marad. Vannak türelmetlen játékosok, boldogtalan vesztesek. Néha sikerül az, amit tervezünk, néha nem. Az a fontos, hogy jókedvvel játszuk választott vagy ránkszabott feladatunkat. Szerepet játszunk, de nem mi vagyunk az Egész Szerep. A Nagy Mű részletmegalkotói vagyunk, a Mű vezető-könyve szerint. Mindenkinek joga van szerephez és mindenkinek kötelessége jól játszani a szerepét. A Nagy Művet nem mi alkottuk, de valósággá tehetjük, ha jól játszuk szerepünket. Es ha rosszul játszunk, nemcsak kellemetlenséget, de kárt, bajt is okozhatunk egymásnak. Nem szabad belerontani a Nagy Mű harmóniájába! Szerepünket készséggel, kedvvel kell játszanunk. Ezzel az Öreg Uhú elhallgatott és kis idő múlva csak úgy magában huhogta:- Ezt olyan szigorúan mondtad, Öreg Uhú, hogy még megijednek tőled ezek az erdő gyerekei... Ezzel elcsendesedett a tisztás. A fecskék a tó felé repültek, a medve méz után szaglászott, az őz lábralendült, a nyúl újra megcsiklandozta bokáját és elvágtattak együtt. Egyedül ültem a vén kövön. Egy döngicsélő méh a fülem körül zenélt, a patak halk csobogását túlzümmögve. Ültem, ültem és a távolba néztem. Oda, ahova nemsokára visszatérek, a munka, az emberek, a föladatok, a szorongás, törtetés, fájdalom, vágyak, kiábrándultság, küzdelem világába.- Itt is az van - véltem hallani a tisztás suttogását - ott is. De itt talán mindenki játékosan, kedvvel játsza szerepét - hallottam a suttogó mondat befejezését. Fölfigyeltem: a tisztás hallgatott, magam suttogtam ezt a mondatot, hogy visszaemlékezzek, ha rajtaka
