A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 280 juk, megint olyasmibe avatkozott, ami tulajdonképpen nem az ő ügye.

Ha papjai kezében néha poharat látunk, akkor részegesek. Ha egyáltalán nem isznak, orruklógató ünneprontók. Ha megmondják az igazat híveiknek, azok megsértődnek. Ha társadalmi igazságtalanságról beszélnek, akkor lázítók. Ha Jézus Krisztusról beszélnek, azt csak jámborkodásnak tartjuk. Ha az életről mondanak valamit, olyasmiről beszélnek, amihez tulajdonképpen nem értenek.

Ha igyekeznek olyannak látszani, mint a többi ember, akkor keressük bennük a papi "különbséget". Ha mások, mint a többi ember, akkor "visszavonulnak az élettől". Ha döntő elhatározásra bíztatnak valakit, "beletaposnak mások lelkiismereti szabadságába". Ha tiszteletben tartják mások szabadságát, akkor "érzéketlenek az emberi problémák iránt" vagy "nincs szívük".

Az Egyház valóban teli van ellentmondásokkal és csak kevesek rendelkeznek azzal a képzeletbeli mágnessel, amely képes ezeket az ellentmondásokat mind magához vonni és rendszerezni, hogy aztán mögöttük észrevegye a törvényszerűséget és az összhangot. E nélkül pedig csakugyan képtelenek vagyunk megérteni az Egyházat, a lényegét, kifejlődését és cselekvési módját. Rá kell jönnünk arra, hogy az Egyház szó tulajdonképpen kettős értelemmel rendelkezik.

A zsinatnak sikerült ezt a kettős értelmet egy kifejezésben érzékeltetnie, amikor azt mondotta az Egyházról, hogy nem más, mint "isten népe". Az Egyház tehát nép. S mint ilyen alá van vetve a társadalomtudományok, a történelem és a gazdasági élet törvényeinek. Külső megjelenését mindig erősen befolyásolni fogják az éppen uralkodóhelyzetek és körülmények. Szervezetének formái, gyülekezetei, nyelvezete messze kihatóan függ mindig a kor emberének szervezeti formáitól, közösségeitől és nyelvétől. Az Egyház tehát nép, amelyben különféle lehetőségek, feladatok, különféle tudatosultság és megértés él. Valósággal zavaróan hat, mennyire egymástól különböző felfogás él például ebben az Egyházban zavartalanul egymás mellett a különféle korokról vagy szellemi áramlatokról.

De nem akármilyen nép az Egyház. Isten népe. S ez a meghatározás lényegesen fontos, mert az Egyház eredetére, lényegére, feladataira és céljára vet erős fényt. Mert az Egyház nem úgy jött létre, mint egy-egy állam: közfelkiáltással. Céljai sem valami közös megállapodásból születtek. Isten népe az Egyház, azé az Istené, akiről Jézus Krisztus beszélt és akit Atyánknak nevezett. Ebben az Istenben az Egyház a Teremtőt látja és az Örök Bírót