A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
- 279 3. A sorsom menni, menni... |\/|ert élni kell, dolgozni kell... Az embereket és saját életemet, ö- römeivel, csalódásaival, nem kerülhetem meg. Itt vagyok. Itt kell élnem. Ez az élet. Ez van. Ezt kell - ha szeretni nem is tudom, de elfogadnom. - De miért kell mindig mennem, törekednem? Miért nem elég soha az elég és miért kell a "több"? Megyek valami felé vagy Valaki felé, ami késztet, vagy Aki éppen a való életben, adottságaimban és kapcsolataimban akar velem találkozni? - ha nem alapja az életemnek - nem tapasztaltam -, ha nem közepe mindennapi gondjaimnak és terveimnek - ott a közvetlen dolgok vannak a középen - talán 0 a keret, a távoli horizont, Aki egybefog és a végén értelmet ad mindennek?! - Nem kézzelfogható, soha teljesen el nem ért, de mindig csalogató, hívó, késztető. Mennél több van belőle, annál inkább késztet, hiszen O az egészen Más, a mindig és mindennél Nagyobb. - A cél-okság, az értelmet adó Végső ellen lehet tusakodni, de honnan a vágy, a törekvés? Miért kell egyre menni? 4. S az álmom az Isten... IV /|ert valami igazat, szépet, békét, szeretetet, megértést, hasznos 1 ” 1 és értelmes életet hajszolunk mégis. Valami olyat magunk és a többiek számára, amit a Názáreti Jézusnál láttunk. Aki egészen a i többiekért és a többieknek élt és éppen ezért teljesen és szépen élt. Aki azt mondotta: egymást szeretve találjuk meg Ót; magunknak meghalva kezdünk élni. Aki azt merte ígérni a halálba indulva: Bízzatok, én legyőztem a világot. Akiben minden értelmet nyer és Aki így lesz Út, melyen mindig tovább kell mennünk; Igazság, melyért mindig újra meg kell küzdenünk, és Életünk: mindennapos szolgálatunk Példája, Forrása és egykor Beteljesítője. (Békési István) Gondolatok az Egyházról... yVz Egyház teli van ellentmondásokkal. S a felőle mondott ítélete- ink is teli vannak ellentmondásokkal. Ha modernül építkezik, akkor szórja a pénzt. Ha a hagyományos stílusban, akkor csak azt bizonyítja, mennyire konzervatív. Ha a szegények ügye mellett áll ki, akkor az anarchisták és lázítók sorába lépett. Ha visszavonul a nyilvánosságtól, őt okoljuk, hogy passzív magatartásának egyenes következménye az erkölcsök leromlása. Ha hallatja szavát, azt kifogásol