A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
- 271 lődésnek. Ennek az elméleti vallás-szociológiának és az előbb vázolt alkalmazott szociológiának a találkozásából fejlődött ki az Egyházszociológia, amely nem más, mint mindezen tudományos módszerek alkalmazása az Egyház életére. ^Kz Egyház-szociológia céljaival, formáival és módszereivel következő cikkünkben foglalkozunk. Vessünk fel most inkább egy alapvető kérdést: van-e egyáltalán létjogosultsága ennek a tudománynak egy o- lyan természetfölötti közösségben, mint a katolikus Egyház? Erre a kérdésre adott válaszunktól függ ugyanis, milyen szemmel nézzük majd mindazokat a témákat, melyeket további cikkeink tárgyalnak. Mint tudjuk, az Egyház Krisztus Titokzatos Teste, istenemberi földi életének folytatása. Amint Krisztus igaz Isten és igazi emberi testből és emberi lélekből álló ember, ügy Titokzatos Teste is isteni, természetfölötti életközösség, de ugyanakkor egészen emberi, a társadalomtudomány és a közösségi lélektan törvényeinek alávetett közösség is. Amint Krisztus emberi természete látható és tapasztalható volt, úgy az Egyház is látható, tapasztalható közösség. Amint jogos lett volna a názáreti jézus testmagasságát vagy arcvonásait tanulmányozni, amint jogos lett volna viselkedéséből és arckifejezéséből lelkiállapotára, vidámságára vagy szomorúságára következtetni a kánai menyegzőn vagy Lázár sírjánál, hasonlóképpen jogos az Egyház életének tudományos tanulmányozása is. Nem mintha ez a tanulmányozás kimerítené mindazt, amit az Egyházról mondhatunk, vagy kifejezné az Egyház lényegét. De jogos emberi természetének természetes összetevőit természetes eszközökkel föltárni. Sőt, nyugodtan mondhatjuk, ez a munka nemcsak jogos, hanem kötelesség is. Szeretetünk az Egyház iránt, és azok i- ránt, akikhez az Egyháznak küldetése van, megköveteli, hogy a legcélszerűbben, a legeredményesebben rendezzük be az Egyház életét, amennyire ez emberileg lehetséges. Nem kívánja-e meg a szeretet, az a szeretet, mely az Istent emberi alakban közénk hozta, hogy Titokzatos Testét is mindenben hasonlóvá tegyük az emberekhez - kivéve a bűnt? Ha a papnak kemény igazságokat is kell mondania híveinek, nem kötelessége-e keresni azt a köntöst, amelyben beszéde a legkönnyebben ér el hallgatóinak szívéig? Nem kell-e az Egyháznak minden korban olyan stílusban építenie templomait, amilyent annak a kornak, vagy annak a vidéknek hívei a leginkább szeretnek? R* égebben elég volt mindezen feladatok megoldásához a lelkipász