A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
- 266 B%övid idővel a konferencia után jelent meg a francia könyvpiacon két mű is Kínáról *, amelynek szerzői nem a szimpozion rapport- jainak akartak ellenmondani - kéziratuk a konferencia kezdete előtt már nyomdában volt - mégis annak leikende zés éré hat hideg tussként. Simon Leys rangos francia szinológusnak számít. Kollégái előtt nem népszerű, mert már a kultűrális forradalom idején az volt a véleménye, hogy nincs abban semmi forradalmi, egyszerűen a kommunista párt vezetőgárdájának késhegyig menő harca az egész - a hatalomért. Új könyvében is gúnyos hangon figurázza ki azokat, akik vörös-kínai "túrájuk" után elragadtatott hangnemben írnak az ottani állapotokról. a kerékasztal-konferencia megállapításaiból: I anúi lehettünk az utóbbi 25 évben hősi harcuk és nemzeti megújulásuknak az öröm és aggódás dinamizmusában. Mindebben - érzésünk szerint - egy Kínánál nagyobb erő érvényesült, Olyan erő, amely túllép a történelem keretein s mégis a történelem formálásán működik közre. Ez az erő teszi 'jel'-lé Vörös-Kínát minden más nemzet számára. Isten erejének jele ez, Aki az emberi történelem igazi irányítója s a bűn és a rossz agóniáján keresztül visz az új teremtmény, újvilág tökéletességére." - "A vallást a feudalista idealizmus maradványának tekintő marxizmus kétségtelenül önvizsgálatra szólít minket. Keresztény hittérítésünk Afrikában, Ázsiában és Dél-Ameri kában hányszor szolgálta a Nyugat kizsákmányoló céljait!" - "A kereszténység a szeretefet hangoztatta, de az elnyomás és az imperializmus oldalán állt. A keresztények is sokszor feltehetnék maguknak Maó híres kérdését: Kit szolgálunk mi tulajdonképpen? Az egyszerű népet, vagy az elnyomást? A nincstelen tömeget, vagy a kiváltságos osztályokat? "Mindnyájan ugyanazt az előre megszervezett útvonalat járják be - írja - ugyanazokat a tisztviselőket hallgatják végig, ugyanazokat a közös gazdaságokat és üzemeket látogatják végig és észre sem veszik, hogy az igazi Kínából semmit sem láttak." Könyvüknek is, amit ilyen útjaik után megjelentetnek, semmi köze az igazi kínai állapotokhoz. Ilyenek szoktak arról ömlengeni, hogy a kultúrális forradalom idején mennyire vigyáztak a műemlékekre - s nem tudják azt, milyen vaskövetkezetességgel folyik a kínai múlt rombolása és azt sem mutatták meg nekik, hogy an bontják le Pekingben a pai-lu-t, a császárváros falait s vele a csodás pekingi kapukat. A társadalmi egyenlőség sem létezik. Ha a régi vezető osztályt sikerült eltüntetniük, az új vi* Simon Leys: Ombres chinoises (Kínai árnyak) 320 oldalon; Jean Pas- qualini: Prisonnier de Mao (Maó foglyaként) 344 I. GaUimard kiadás.